Utolsó

Hát, ez is eljött, az utolsó nap, az utolsó bejegyzés! Már tükön (!) ülök, hogy végre indulhassak a reptérre. Búcsúzóul mellékelek egy utolsó képet a helyi Eiffelről, mert bizony ezt, így, ebben a szögben nem fogom már látni soha többet... Brühühü.

Már sokatoknak mondtam, hogy ezt a 3 hónapot sokkal jobban élveztem, mint Bécset. Már gondolkoztam rajta, hogy miért, és az alábbiakra jöttem rá:

1) Jobb volt a társaságom. Sajnálom, de kollégáim sokkal jobb fejek, mint a 21-2 éves Erasmusos diákok (ezt most is megtapasztalhattam, nagyon kényszeredettek voltak a beszélgetéseink - részemről biztos), szóval jobban megtaláltuk az összhangot. Forever 28+! A (főleg) kollégáimmal folytatott beszélgetések mentális kihívást jelentettek, amit szeretek, na.

2) Szakmaiság: ez, hogy bizottságokba jártam, konferenciákra, terepre sokkal többet tanultam ebből, mint Thore-ék bullsiteléséből. Nyilván nem volt leányálom 230 ház leltárját megcsinálni (főleg, hogy rengeteg a bizonytalanság), de még mindig hasznosabban töltöttem az időmet, mint sok MKÖ-s.

3) Tájak: jó, nem teljesen fair összehasonlítani Ausztriát Lettországgal, de nekem, kis kelet-közép-európainak sokkal nagyobb kontraszt volt Lo, mint Ausztria. Nem beszélve arról, hogy mivel több pénzem volt, többet utaztam (hát már csak ezért sem fair az összehasonlítás.) De: nagyon különleges volt nekem ez az építészeti összevisszaság, ami itt van, a Kemeri láp, tengerpart, Latgalében nagyon király helyeken jártunk, a kikötők...

4) Cicák!!! Főleg bújós cica a Balzou utcából!!! <3

5) Most mondnám az ételeket, de ez nem lenne igaz. Ráébredtem, hogy nagyjából hidegen hagy a gasztronómia.

Na, majd még biztos eszembe jut egy-két dolog, de egyelőre ennyire jöttem rá. Most hirtelen eszembe jutott, hogy esetleg átlagban megítélni a letteket meg az osztrákokat, de erre nem vagyok képes, úh erre ne is kérjetek. Mindenki ugyanolyan aranyos. És az nagyon szép végszó! :*

Első keréken való egykerekezés világrekordja BMX-en

Igen, ezt a rekordot egy lett állította fel. Íme:

http://indavideo.hu/video/Elso_kereken_valo_egykerekezes_vilagrekordja_BMX-en

Ami esetleg minket jobban érdekel, hogy ez a felvétel a Mežaparksban készült. Tudjátok, helyi Margitszigeten.
Ma voltam utoljára benn a Felügyelőségnél, kaptam egy csomó ajándékot, aztán még Zanéval is találkoztam, hogy ő is odaadja az ajándékát... Kis cukikák, nem? Meg elintéztem Dóri papírját, visszavittem a bérleteinket, visszakaptam a letétpénzt (Ööö..., deposit?), meg még vettem pár ajcsit nektek. Szóval csupahasznos. Viszont most már legszívesebben lefeküdnék aludni, hogy már holnap legyen, és készülhessek haza.

Egy lett születésnapja

Ma Zane 27. születésnapja alkalmából rendezett "gyűlésre" voltam hivatalos, 16:00-ra. Előtte még beugrottam a RIMI-be mandarint venni (mert ez volt az ünnepelt kívánsága), ééééés most egy faszit láttam papucsban, rövidnadrágban. Nagy volt a kísértés, hogy dokumentáljam, de nem mertem.
Szóval, ha egy lett házibuliba mész: legyél pontos (én azért elmondtam, hogy nálunk illik késni. Hát náluk nem :D), és ha vmi ajándékot viszel, jó esetben is csak egy puszira számíts, ne kettőre. De jellemzőbb csak a mosolygás köszönetképpen. Rengeteg kaja volt, többek között lazac, fekete kenyérrel, erőleves, pirogiszerűség, rengeteg zöldség felvágva, mandarin, süti fagyival...
Zane aranyos volt, elég sokat fordított, meg Edite is hajlandó volt angolul beszélni velem. Úgyhogy nem éreztem magam kívülállónak, csak kicsit. Aztán el kezdtem játszani Zane 3 éves unokaöccsével, aki csak oroszul tud, uh a kto eta, szpaszíva szavakkal variáltam a beszélgetésünket :D
Ja, és kiderült, hogy jelenlévők közül is látták egy páran a magyar imázs/gasztro műsort. Nekik is tetszett a mangalica.
És hogy ne maradjatok vizuális ingerek nélkül. Ezt még tegnap fényképeztem:

Ez a könyvtáruk. Ez egy mondabeli üveghegyet jelképez.

Visszavittem a céges gépet a cégnek, így csak a sajátommal tudtam fényképezni. Nem jön át annyira, hogy mennyire baljóslatú felhők jöttek. De aztán persze nem esett hó, meg semmi.

Cukikák

Ma 3 kollégám szólított le, hogy a TV-ben látta ezt:

http://ltv.lsm.lv/lv/raksts/10.12.2015-sirmais.-kulta-edieni.-sezonas-noslegums.-ungarija.-gulass.id61690/

(Nem kell megnéznetek, lettül van. Viszont egész ügyes az operatőr, rendező, vágó.)
A legjobban a mangalicák tetszettek nekik (meg az szszmarhák), mert hogy milyen szőrük van már. Azt kérdezték, hogy csinálunk-e vmit a szőrével a mangalicának? Most próbáltam utánanézni, de nem találtam semmit, szerintetek? De ma Davis mondta, hogy ők viszont a kutyaszőréből pl. simán kötnek zoknit... Jó, mi?

Aztán az utolsó hivatalos napom alkalmából elmentünk Davissal és Madarával a cicakávézóba! És kiderült, hogy akit én Bisz-bisznek hívok, az igaziból Melníte. Ami annyit tesz, egy szóval kifejezve, hogy fekete, kicsi és lány. Na ezt csináljuk utánuk! Olyan büszkék vagyunk rá, hogy mindent milyen jó röviden tudunk kimondani, de ezt pl nem tudjuk ennél rövidebben kifejezni.

Ez volt a Creme Bruleem. Designos, nem? A cicakeksz eredetileg a teához való, nem ennek a kompozíciónak a része.

Sajna a cicák nem voltak túl aktívak/barátságosak. A legnagyobb élmény az volt, hogy 3 olasz fiú jött be cicázni! (Mmint most az igazi macskákra gondolok...)

És ma találtam egy ilyet:

http://vtravel.blog.hu/2015/12/10/riga_karacsonyi_vasar

Ne higgyetek a képeknek, 2 minimum nem itt készült. Az én képeimnek hihettek ;)

4°C-ban

szandál-szoknya kombóban koptattják a flasztert a lett nők.

És még amit akartam mesélni, hogy két különböző lett rádióban is hallottam két különböző magyar zenét.

Ventspils

Tegnap rádöbbentett Davis, hogy vasárnapról hétfőre virradó éjjel óriási vihar volt itt felénk. Azaz, van némi esély rá, hogy találjak borostyánt a tengerparton! És mivel ma pont jó időnk volt, ezért inkább elmentem Ventspilsbe, mintsem hogy dolgozzak. :P
Annak mondjuk jobban örültem volna, hogyha nem 3-3 óra az út és csak 3 órát tudok ott tölteni, de azért megérte. Mert végre láttam igazi kikötőt! Már Liepájában akartam kikötőt nézni, meg itt Rigában is, de eddig nem sikerült.

Menő, nem?

Szegények nagyon kis éhenkórászok voltak, de nem volt nálam macskaeledel :(. Jobbról balra: Szimba, Szilvio, Sziszi.

Ostgals, halászfalu rész.

Dűnék.

Ezt csinálta a vihar. De nem találtam borostyánt :(

Hó helyett a homok dűnéken/ben gázoltam.

Megint kikötő.

Itt nagyon megmaradt a tehénkultusz.

Világítótoronyka.

Másik toronyka hajócskával.

Toronyka, hajócska. Megunhatatlan téma.

Hajó teljes valójában.

A görög gazdaság jeles képviselője. Hozza az olajbogyót.

Blöki kikísérte a gazdáját horgászni.

Délután kettőkor így áll a Nap.

Agenskalns, megint.

Ma reggel a helyi tudós építésszel (nagyon sokat tud a faépítészetről) járkáltunk egy kicsit Agenskalnsban. Úgyhogy megint találkozhattam cicákkal! A rossz(abb) idő beköszöntével visszahúzódtak természetes élőhelyükre: az ablakok mögé.

Emlékeztek Pisz-piszre? Mert ez ő.

Közeli rokona Bisz-bisznek. Ő a Macskakávézó alkalmazásában áll. 

(Madarával megbeszéltük, hogy az utolsó napomon meglátogatjuk a kvzót :D)

Ő Belladonna. Azért így hívják, mert milyen gyilkos már a tekintete?

A nap hátralevő részében a digitalizáltuk a megszerzett tudást. Őőő. Na hát pont ez a baj, hogy mivel nem vagyunk szakértők, ezért bármit amit leírunk, ahhoz egy kérdőjelet biggyesztünk. Innentől viszont én már használhatatlannak tartom azt, amit csinálunk....