Lokális NeptunuTISS

Hát, kedveseim... Ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy soha többé nem szídom a drága Neptununkat! Bármennyire is jogosnak érezzük, hogy milyen idióta egy rendszerünk van (és a fejlesztőink milyen idiótaságokkal töltik az idejüket... dzsízzz, ezek az új profilok, a lófogú sráccal...) kijelentem: van rosszabb! Mához egy hétre minimum 5 órát kell látogatnom, és egyelőre 1,5 órára vagyok bejelentkezve. (Pedig az osztrákok majdnem németek. A precizitás nemzete, nem?) Elmesélje nektek Moha bácsi, hogy hogy is sikerült ezt kivitelezni?

Az 1. órára (magyarul talán ennyit tenne az óra címe: Tervezésgrafika... ismerős? :P) még Stefivel sikerült jelentkezni múlt-múlt héten. Eleinte minden O.K-nak tűnt: kaptam kis zöld lámpát, bár csak csoportba tudtam bejelentkezni, a kurzust nem tudtam felvenni. Később rémülten konstatáltam, hogy ami eddig zöld volt, az most sárga lett.... (Ami vagy azt jelenti, hogy már csak kevés hely van az órán, igyekezzetek, vagy azt, hogy várólistán vagyok. Ezt sajnos nem tudom eldönteni, mert slashhel választják el a két opcíót.) Azóta annyi változott a dolog, hogy a mai nappal a kurzusra is tudtam regisztrálni.

2. sikeremet pár perccel ezelőtt könyvelhettem el: a "Városi terek analízise és képi megjelenítése" c. tárgyat vettem fel. Erről a tárgyról azt kell tudni, hogy akárhányszor látogattam el a tantárgyi adatlapra, oda az volt írva, hogy regisztrálni a TISS-en keresztül lehet. De ennél többre sose jutottam. Most, nem tudom milyen isteni sugallatra, újból rápillantottam az adatlapra: és hát nem megjelent a kis link, amire rákattintva fel is vehettem a tárgyat? Aztán itt derült ki, hogy erre a tárgyra speciel február 28. 18:00-tól lehet jelentkezni. Jobb későn, mint soha! De lesz még jobb is!

A 3-as számú versenyző a Tájhasználat és -fejlesztés kirándulás kísértetiesen hasonlít az előzőekben taglaltakhoz, azzal a különbséggel, hogy ezt még mindig nem lehet felvenni. De, a remény hal meg utoljára, hogy klisékben fogalmazzam meg érzéseimet.

Na jó, van egy teljesen tiszta, a 4-es számú ügy is: a Környezet Pszichológia. Arról már "évek óta" tudom, hogy majd márc. 1. éjféltől lehet felvenni. Most is arra várok, hogy éjfél legyen.

5-nek hagytam azt, amire leginkább fájik a fogam: a Projekt 3, fantáziadús elnevezésű tantárgyat. Meg mernék rá esküdni, hogy eddig az volt az adatlapon, hogy jelentkezni személyesen kell a tanszéken és a TISS-en keresztül is fel kell venni az órát. Nos, a TISS-en keresztül természetesen nem értem el semmit, úh jött a levelezés a tantárgyat oktatókkal (ezekre a válaszokra még várok). Most legújabban az 'Anmeldung' címke alatt a nagy semmi látható...

Szóval, kedveseim: itt mindengyik órára máskor kell jelentkezni, és ami még furább: vagy neten keresztül (ezt ismerjük elég jól), vagy személyesen, vagy egyáltalán nem is kell jelentkezni az órákra. Mindenesetre, nem ezt vártam volna, khm.

Bölcsek köv(ér)e

A mai nappal vége a nyelvtanfolyamnak, sajnos. Sajnos, mert azt hiszem ezen a szinten meg fog rekedni a nyelvtani jártasságom, valamint az írásbeli ismeretességemnek is innen már csak lejtmenete van... (Vagy ne fessem az ördögöt oda, ahova nem kéne?) Azonban, erre a 3 hetes rogyózásra (ezt most tanultam :*) még jegyet is kaptunk (hiszen 4,5 kredit jár érte). Ki kíváncsi, hogy hányast kaptam? Kezeket a magasbaaaa! Azt hiszem, bátran kimondom: egyest ilyen érdemtelenül még sosem kaptam. És ennyire sosem örültem még neki. Azért nehéz lesz ezt megszokni, hogy ezentúl az egyesre kell hajtani...

Ez az eredmény eltörpül ahhoz a felfedezéshez képest, amit ma tettem: az év minimum 17 hónapból áll! Erre akkor kellett rádöbbenem, amikor megvettem magamnak a szemeszter bérletet! Csakhogy lecsekkoljam, hogy tényleg olvastok, újabb játék: Ki tudja nekem megmondani, hogy miért állhat az év 17 hónapból? :) 

És ma gourmélkodtam: Patrickkal ebédeltem, nos vmi távol-keleti étkezdében. Ettünk sushit meg miegymást. A miegymást ne kérdezzétek, mert nem tudom mi az. Sajnálom, de Anna paprika levese jobban ízlett...

És emígyen mellékelek egy képet, még jó múltkoriban készült:

Patrickkal

Délután kipihetem magam, aludtam egy kicsit. És keszülök az esti "partyra". A franciák szerveznek vmit, aztán ellátogatok oda, hátha móka és kacagás lesz. Na jó, most más épületes nem jut eszembe, hát akkor puszik!

Titkok kamrája

Ma lehull a lepel a titokról, amire mindannyian már évek óta kíváncsiak vagyunk. Most hirtelen nem rémlik, hogy mire is vagytok abszolút kíváncsiak, és milyen kérdésre várjátok a választ kihézve, már évek óta? Akkor engedjétek meg, hogy emlékeztesselek benneteket: miért nem képes az emberek döntő többsége helyesen leírni azt a látszólag nagyon egyszerű vezetéknevet, hogy Bőhm? Hát kérem, utána jártam a mindennapokat megkeserítő kérdésnek, és döBBenetes felfedezésre tettem szert. A továbbiakban beszéljenek helyettem a képek:



Azt hiszem, ez mindennek az alfája és omegája.



Béta-tesztelő.

Óriási a nyomás.
 Lépten-nyomon Böhm elnevezésű tűzcsapokba, kutakba, pollerekbe botlunk.



Nincs új a nap alatt...

Mély benyomást tesz mindenkire egy Mercedes-LKW.
Ne csodálkozzunk a következményeken.

Már a doktorit szerzett ügynökök is...





Cupcakes

Hm... Nem tudom milyen messziről kezdejem... De akkor kezdem az elején. Mikor megérkeztünk Bécsbe, Mitar Pitzektől (L) kaptunk e-mailt, hogy vegyünk rész egy "kísérletben". A kérdés az, hogy mitől is válik szeretetté egy város, mikor/mitől érzed azt, hogy hozzá tartozol, ill. ő tartozik hozzád. Gondoltam, szakmai kötelességem résztvenni, így Iris (aki végzi a kísérletet) kérésére, fényképezgettem a várost, ahogy most látom. És ma találkoztam vele egy csésze melange-ra. Nos, kaptam egy kérdőívet, amit még ki kell töltenem, meg még majd a jövőben kell fényképeznem. Ez volt német után.

Ide haza aztán semmi extra, Orsi egész korán végzett a nagykövetségekkel (ill. nem egészen, de ez majd a jövő zenéje), úh el tudtunk menni a lányokkal cukrászdaszerűségbe. Anna nagy rajongója a "cukrászdának", mert szuper édes (és itt nem az ízre gondolok) cuki süteményeket készítenek. Mellékelek erről egy képet, ami mai végszónak csodálatos is:

Tádám! Anna a bal, Therésia a jobb oldalon ül

Hosszabb bejegyzés

Nos, kissé elmaradtam életem apró-cseprő részleteinek tájékoztatásával, ugyanis kissé sűrűre sikeredtek a napok mostanság. Kezdjük csütörtökkel!

Csütörtökön Stefinél voltam vacsorázni, és indiai kaját ettünk, amit úgy ítélek meg, hogy az osztrákosított változat jobban ízlik, mint a Krisnás. Egyrészt, volt benne hús, másrészt nem voltak ilyen hihetetlen szélsőségek az ízvilágban. (Kivéve, amikor az utolsó falatnál sikerült ráharapnom egy curry-gombóccsomóra.) Aztán édességként még igazi osztrák specialitást ettünk: császármorzsát. Amit, bevallom nőiesen, nem ismertem fel elsőre. Ugyanis nem ilyen apró csomókban tették elém, hanem tyúktojás nagyságú tésztagombockák alkották a "morzsát". De, így is finom volt. Aztán még éjfélig beszélgettünk (a társaságban volt egy magyar származású fiatalember is, Patrik, úgyhogy amikor nagyon megakadtam, kicsit fordított nekem :)), ami hiba volt, mert az utolsó 5öst így lekéstem :( Bár, legalább kicsit kiszelőzött a fejem, mire hazaértem.

Péntek... Délután takarító-party Annával. Ich habe Staub gesaugert. Ez így azt jelenti, hogy én szívtam a port. Megkérdeztem, hogy lehet-e azt mondani, hogy Ich staubsaugere, de sajna nem. Szóval ezentúl nem porszívózok, hanem szívom a port. Aztán este kettesben mentem Patrikkal "kocsmázni". Csupa osztrák specialitásokat ittam: bodzás fröccsöt és almdudleres radlert. Kissé túl édes volt mindkettő, számomra. Nem akartam az U-Vierbe menni partyzni, mert másnap jött Orsi!!!

Szóval jól megérkezett szombaton, gyorsan lepakolt, és mentünk a Lichtenstein Museumba kultúrálódni a Fremdeführerek világnapjának alkalmából. Voltunk egy vezetésen, ami nagyon érdékes volt, bár azt nem mondanám, hogy 100%-ban értettem. Aztán Freud Museum (belülről is! :)). Este kicsit még kóvályogtunk a városban, aztán itthon voltunk. Anna biztos élvezte, hogy valakivel végre épkézlábabban lehet beszélni :)

Másnap, azaz ma, 12-re mentünk a St.Stephansdomba misére (hát, többet értettem belőle, mint 2 éve Münsterben, az biztos). Iszonyatos hideg volt, úh úgy döntöttünk megnézzük a Hundertwasser házakat és kiállítást. Ebből egy kis ízelítő:

A háttérben ott a Hundert-ház :)

És a legfontosabb! Most hétvégén lehet kijönni hozzám! Anna hazamegy, és ilyen nem lesz sokszor, szóval jó lenne kihasználni! Péntek 3-tól vasárnap estig van + 1 szabad ágyam és -1 szobatárs! A leggyorsabb jelentkőznek elárverezve a hely!!

A cím alább látható

Játék és muzsika 10 percben

(Csak ilyen szuper vicces akartam lenni, ami az igazi címben nem ment volna.) Ma egy játékot találtam ki nektek! Jupi!

A következő képeken értékes dolgok vannak elhelyezve. A feladat nagyon egyszerű: meg kell találni a képeken az érzelmi többlettel rendelkező tárgyakat, és el kell helyezni őket térben és időben. (Azaz, hogy kitől, ill. kiktől kaptam a Bécsben is velem állomásozó kellékeket)  A megfejtéseket az ismert e-mail címre kell elküldeni! A helyes válaszadók sorsoláson vesznek részt, aholis nívós jutalmakat nyerhetnek! A több helyes megfejtést beküldők nagyobb eséllyel vesznek részt a sorsoláson! :D És íme az első kép, a reggeliző asztalom.

Fekete-fehér, hogy nehezebb legyen a feladat

Pupika.
 (Átkereszteltük egy szerencsétlen baleset folyományaként)

Ez egy nehéz darab.




Még a holland lány is megmondta, hogy milyen hasznos.
Pedig nem is tud magyarul.

Az íróasztalom. Fekete-fehér, hogy kisebb legyen a file.

Szocializálódom

Jaj, úgy szeretnék nektek néha képeket is mellékelni... De hát azért mégsem lehet Anna szájába belefényképezni, amikor eszik, nem?

Ma mozgalmas napom volt: nyelvsuli (holnapra szerveztünk közös serezést :)), aztán rögtön találkoztam Stefivel, kedves volt, megmutatta, hogy hogy működik a ZID. A helyi Neptun. És képzeljétek, nem csak nálunk van káosz! Szóval febr. 15 van, de még egy csomó tantárgyról nem tudni, hogy mikor lesz, hol lesz, hogy kell rá jelentkezni (mert itt nem úgy működik, hogy mindent fel kell venni, van amire elég, ha csak bejársz...), egyáltalán elindul-e. Aztán meg sétáltunk a városban. Kissé nehezebben értem, mint Annát, de tényleg nagyon kedves. Jah mondta lehet, hogy csinál egy bulit csütörtökre, amire hivatalos vagyok. Tényleg kedves. Jaj, miért hangsúlyozom ezt ennyire? Ez biztos olyan, mint lányban az aranyos... Aztán Anna ebédet csinált nekünk, mmint nekünk. Stefi nem ehetett velünk salit :) (Én meg vittem sütit, de fogyózik, asszem, úh nem volt teli találat az ötlet :( ) Délután német lecke, és este meg fel mentünk a bulizós szobába, Tehrésia szerepelt a tévében, azt néztük páran. Volt borocska meg kuglófocska.

Pusszanás!

Valentinstag

Hát, az ember lépten-nyomon virágosokba botlik ilyentájt.... De, ez kevésbé érdekes. Szóval, tegnap n11kor megérkezett Anna. Jahj, úgy érzem, már csak a létével ugrásszerűen javult a németem. Aztán eljött a másnap a nyelviskolában, és újra két lábbal a földön álltam. Elmentük közösen a menzára. És őszintén? Nem nyerte meg a tetszésemet, sajnálom. Azért bízom benne, hogy lesz jobb is! Délután szokásos: német tanulás. Most már Annával, hehe. Majd lejöttek a budapesti lányok, hogy tévézzünk. Úh németül néztük az itteni Comedy Centralt. Legalábbis a Two and a Half Men ment rajt'. Közben hívott Stefan (Háh, emlékeztek az első bejegyzésemre? Hogy Anna nem Stefi, hanem Anna? Most van egy Stefim! :)), hogy holnap hol találkozzunk pontosan. Rém kedves. Na, most megyek, megkérdezem a szobatársnőmet, hogy nem éhes-e....

Itthon kuksolok

Ma jóformán ki sem mozdultam itthonról (valójában nem jóformán, hanem semennyire sem). Egyrészt tök hideg van kint (bár nem voltam ugye kint, úh nem tudhatom biztosra), meg esik a hó is. Nálatok is? Másrészt egész nap tükön (!) ülök, hogy mikor érkezik meg Anna, vagy mikor jönnek át látogatóba a lányok. Na meg persze németeztem.

És már van Buddym is! Kedves srácnak tűnik Stefan, elvileg jövő héten találkozunk, segít nekem felvenni a tantárgyaimat. Mondjuk programfejlesztő (vagy mi. computer engineening. az nem tudom mi), úh nem tudom mennyire van rálátása a dolgokra, de azért jobb vele, mint nélküle. Na, és ezt most nem ÚGY kell érteni.

Vajon ha az igazi suli elkezdődik, akkor is ennyi-sokszor fogok blogot írni? Most nagyon arra törekszem, hogy a lehető legkevesebb tantárgyat vegyem fel, eléggé parázok rajt', hogy hogy fog ez nekem menni... Persze, lehet, hogy pont ezért kellene többet felvenni, hogy a 6-ot mindenképp elvégezzem.

Nacionalizmus

Ma pár szóban az osztrák nacionalizmusról írnék. Egyetlen gondolat fogalmazódott megbennem erről a témáról: próbálják elkendőzni, de mégsem tudják teljesen leplezni nemzeti hovatartozásukat. Persze, van hogy teljes mellszélességgel vállalják, hogy hova is születtek. Erre néhány példa következik:

Városszerte megfigyelhetjük az osztrák zászló egyszerűsített, "quadrigában" megjelenő példáit. A műemlék(jellegű) házakat jelölik így meg. Teljesen érthető és felvállalható formája a hazafiasságnak. (Persze, ha politikailag korrektek szeretnénk lenni, akkor a képen látható kiragadott pédán igazán szerepelhetne, akár árválkodhatna egy piros-fehér-zöld lobogó is...)

Diszkréten megjelenő Bécs címer. Osztrák színekből összerakva. Nagyon igényes megjelenésű formába öltve. Öröm a hirdetőoszlopra nézni.

Péter felvállalja. A büszke állampolgár.

A helyi BKV is az adott színekből dolgozik. Nem tudom, hogy milyen várospolitika állhat a színválasztás mögött, de bizonyára sikeresen befolyásolják tudatalatt nap mint nap a tömegközlekedőket.

Végülis, szívük joga, hogy úgy fessék a pollereket, ahogy az tetszik nekik. Nekünk meg századfordulós, spenótzöld pollereink vannak, na. Így legalább az egyéni jellegű közlekedőkre is hatással vannak.

A biciklistákra is hatnának.

És ezt higgyem is el ezek után, hogy csak óvatosságra akarnak inteni... Tudom én ám, hogy honnét fúj a szél...

Sajnálom, de ez már megalomán.



Erről meg inkább ne is beszéljünk. Hogyan érték el, hogy nemzetközi szinten is ilyen példátlan módon fontos szerepet játszanak az osztrák színek, nem tudom. De arcpirító. És ez még megalománabb.

Ez már nagyon gonosz. Szegény apró gyermekek, teljes elfogadással a szívükben lépnek ki a nagy világba, és akkor ezzel találkoznak. Rendben van, hogy identitás tudat, de hol marad az esélyegyenlőség?

Azért még pár mondatban összefoglalom, hogy mi történt velem az elmúlt 2 napban, azonkívül hogy ezt a mintát észrevettem a város utcáin. Tegnap még elmentem vásárolni Hoflerbe (helyi Aldi), de mivel karamellás Milka nem volt (ne kérdezzétek, hogy miért pont erre volt szükségem, annyira nem izgalmas a történet), ezért tovább mentem a Plusba. Ahol is, hogy hogy nem, a magyar pénztárosunk vitte a boltot. Háh, gondoltam jól megviccelem, magyarul köszöntem neki (nem emlékezett rám), aztán 1 és 2 centesekben kifizettem a 99 centes csokit, és olyan nagylelkű volt, hogy 10-et visszaadott. Látjátok, milyen felbecsülhetetlen érték a nyelvtudás? Na jó, sec-perc még forintosítani is lehet, Windows 7 szerint (van ilyen átváltós alkalmazásom, eszméletlen élvezem) 27 forint. (Na jó, élek a gyanúperrel, hogy nem ő nem tud számolni, hanem én. De a történetük így jobban hangzik, nem de bár?)  És ha már a nacionalizmusnál tartunk, akkor ma becsöngettek a 607-esből, a "budapesti lány", akit már múlt héten hajkúrásztam.

És ha még mindig itt vagytok, és nem adtátok fel, akkor még gyorsan leírom, hogy tegnap még takarítottam (beszéltem Annával, vasárnap jön:)), ma meg németeztem. Na, befejeztem mára, fellélegezhettek!

BAWAG rulez!

Sajnálom Kedveseim, hogy mostanában csak ügyintézésről és a nyelviskoláról van szó, de délutánonként inkább németet tanulok, minthogy a várost járjam.

Ma végre volt nyelvtan, leginkább szórendről volt szó. Itthon eszméltem rá, hogy azt hiszem a tárgy helyét nem jártuk tisztességesen körbe, de ez majd a holnapi házi ellenőrzésnél kiderül. Olyan kényelmes a magyar nyelv, hogy bármit bárhova pakolhatunk... Bár persze nehéz eldönteni, hogy melyik jobb: amikor teljesen meg van kötve a kezed a szórendet illetően, vagy amikor nincs, de a zsigereidben érzed, hogy azért nem minden szórend jó, és akkor azt nem használod, ami kevésbé hangzik jól.

No, és végre elintéztem a bankszámlát! A BAWAGnál lettem kedves ügyfél végül, és egyelőre jól érzem magam náluk :). Ha minden igaz, akkor jövő péntekre már bankkártyám is lesz! Itt minden kostenlos, kivéve a számla zárolását, az 12 euro, de abban bízom, hogy a 1,5%-os kamattal majd ezt összespórolom. Bár ezt még nem számoltam ki. Csávókám, akivel ügyet intéztem, nagyon kedves volt, angolul beszélgettünk, de amikor kiderül számára, hogy ismerem a ledig (egyedülálló) szó jelentését elkezdett németül beszélni. Szuper naív!

Anna még mindig nincs, azt írta, hogy hétvégn jön, úh holnap délután takarító-patyt rendezek a tiszteletére, a porszívójával. Kicsit már várom, elég jó arcnak tűnik így egyelőre, bár biztos majd lefagy az arcáról a mosoly, amikor kiderül, hogy nem megy olyan zökkenőmentesen a kommunikáció. Na, majd megtanítom magyarul!

Osztrák virtus II.

Reggel szokásos nyelviskola, valamint immáron a sokadik új lány, holland ééés várostervezést tanul design szakirányon. Jelentsen ez bármit is. Mindenesetre MSc-s, úh lehet, hogy néha lesznek közös óráink. Óra után többen elmentünk a Studentabteilungba, így már van diákom, csak matrica nincs még rajta. De már befizettem a csekket is, úh elvileg 1-2 hét és teljes jogú tanulója leszek az alma máternek.

És bankos sztorim folytatódik. (Még tegnap az Orientation session-on kaptunk jó kis bank összehasonlítgatós papírt, és megint rádöbbentem, hogy nekem a Volksbank kell, bármit is mondott nekem a lányka.) Szóval, elmentem egy MÁSIK Volksbankba (na, ez már tényleg úgy nézett ki, mint egy bank, sőt, inkább mint egy hotel várója) és, tanulva a hibámból, németül adtam elő a kérésemet: Ich möchte ein Studentenkonto eröffnen. Lehet, hogy a balkáni modorom, de talán egy jobb tipp: a kiejtésem miatt rögtön jött a válasz: Sind Sie Österreicherin? Mondtam, nem; erre kedvesen közölte, hogy ó, csak olyanok nyithatnak számlát náluk, akiknek az állandó lakcímük Ausztriában van. Nos, több tippem is van: tényleg az igazságot mondta (bár, akkor miért adták meg nekünk opcióként az Orinet.Session-on...), az ebédidő előtt 7 perccel toppantam be, és ez erősen befolyásolta a ügyféltoborzói hajlamát, vagy már a lányka is ezt mondta nekem, csak én értettem félre az egészet. Pedig szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a lányka nem ezt mondta... Úgyhogy holnap folytatódhat a nagy bankvadászat! (Sose gondoltam volna, hogy ez ennyire bonyolult lesz, főleg Orsi példáját hallva, akinek Berlinben kb. se szó, se beszéd nyitottak egy számlát)

Rövidke bejegyzés

Reggel nyelviskola; és most kiderült egy turpisság: az egyik finn lány tájépítészetet tanul! Yessss! Csak sajna BSc-s, úh nem is olyan biztos, hogy fogunk bármit is együtt tanulni. De azért nyilván a továbbiakban egyeztetünk. (Ma jött egy lány még a csoportba, kérdeztem honnét jött, mondta, hogy USA, amit először USSR-nak értettem. Kicsit megijedtem :)

Aztán volt Orientation session, azt kell, hogy mondjam, meg vagyok elégedve a TU tájékoztatási rendszerével. Otthon ugyan még kétségbe voltam esve, hogy mindegyik más egyetemnél milyen komoly regisztrációs teendők vannak, itt meg ez konvergált a 0-hoz, de ez talán nem is baj. Holnap megyek a Studienabteilungba, és akkor végre lesz diákigazolványom!

Osztrák virtus

Első napom a nyelviskolában. Végül a B2 csoportba kerültem (ne kérdezzétek hogyan, mert magam sem tudom...), de későbbiek folyamán kiderült, hogy félelmeim alaptalanak a német nyelvtudásommal kapcsolatban. (Egyébként a legjobb az egészben, hogy fénykoromban, amikor letettem a középfokú nyelvvizsgát, na az elvileg a B1 szint... No comment) Szóval pontban 9:00-kor elkezdődött az óra, majd a tanárnő (aki alig idősb nálam :)) kihangsúlyozta többször is, hogy milyen fontos a pontos kezdés. A bemutatkozó kör alatt kiderült számomra, hogy a nyögve-nyelős tudásommal igen csak a középmezőnybe kerültem. Nem tudok eléggé csodálkozni. Volt Hörverstehe, Leseverstehe etc., nem untatlak a részletekkel titeket. Viszont a jövő TU diákjainak üzenem (igen Kriszti, neked :)), hogy erősen kétlem, hogy minden centjét megérné ez a kurzus, ugyanis napi 2 óra 15 percet foglalkoznak velünk. Nekem ugyan ez létszükségletem volt, hogy beiratkozzak, de aki kicsit biztosabb a tudásában, annak lehet hogy jobban megéri kiutazás előtt párszor elmenni magántanárhoz.

A csoport elég vegyes, legtöbben a franciák vannak, két srácnak olyan a kiejtése, azt hittem a pad alá fordulok... Jó, nekem biztos meg a ropogós er-jeimen röhögnek. Konkrétan nem értettem meg azt a szót, hogy "Rome", mivel ez osztrákul "Home"-nak hangzik.... Vannak finnek még, egy lett vagy litván, portugál, lengyel,török, olasz. Szóval vegyes. Kicsit körbenézelődtem a szünetben, hátha a többi csoportban találkozom honfitárssal. Megszólítottam egy srácot németül, mire ő kézzel-lábbal hadonászott, hogy ezt ő nem érti. Úh lehet, hogy nem vagyok olyan rossz helyen a B2-ben.

A napi kedvencem viszont: akartam a Volksbankban számlát nyitni. Be is mentem egy nem túl bizalomgerjesztő bankban (sose gondoltam volna, hogy így is tud bank kinézni... de lehet, hogy vmit nagyon elnéztem), és egy kedves kislány odajött, hogy segíthet-e. Rögtön első kérdésem, hogy "Do you speak english?", mire a pozitív válasz birtokában előadtam fájdalmamat. Erre ő: á, voltam-e már a Bank Austriánál, mert hogy ott jobbak a diákoknak szóló ajánlatok. Mi vaaaan?????

Ezt most találtam szótárazásnál, elég szórakoztató:

http://nemet-magyar-szotar.hu/akasztofa.html

Hundertwasser

Ma végére jártam a rejtélyes gyárkéménynek! Ha még emlékeztek a második bejegyzésemre, ott láthattatok egy füstölgő gyárkéményt (amin egy óriási gömb volt) a Spitalgasse végén magasodni. Nos kérem, ez a bécsi "Távhőgyár" kéménye! És hogy szerethetőbb legyen ez a monstrum kicsit kidekorálták. 1988-tól 1997-ig épült, Hundertwasser tervei szerint, színesen-furcsán, de különlegesen, identitás teremtően. Itt is tetten érhetjük az építész ökológikus szemléletét: ahol lehet, megjelennek a zöldségek is az épületen/épületben (félig zárt emeletes teraszon több fa is nő), formavilága organikus, kígyózó, "bugyrosodó".

Sajnos, kicsit leromlott állapotban van a környék, és a terület bejárhatósága is körülményes. Nyilván nem lehet csak úgy besétálni, de csak megkerülni az épületet rendes fejtörést okozott nekem; egész felüljáró-erdő indul innen, és ha egyet kiválasztottam magamnak, azt kilométerekig nem tudtam elhagyni. No, de álljon itt pár kép tanúbizonyságul, hogy tényleg elmentem oda. (Kétszer is. De ez most mindegy.)

És most a közelben lévő parti sétányt használók számára tervezett kiszolgáló épületről pár mondat: tervezője az élő legenda, Zaha Hadid. Bizonyára kihívás volt alkalmazkodni a Hundertwasser környezethez, a pár lépésre folyó Duna ágacskához, és még a modern (és itt nem az életmódot, hanem a stílust értem) elvárásoknak is eleget kellett tenni.

9. kerület - Alsergrund

Ma a lakóhelyem környékét jártam be egy kicsit, felkerestem a fontosabb helyi műemlékeket. Elsőként a Nussdorferstrasse 54-et kutattam fel. Ebben a házban született Schubert 1797. január 31-én, innen indult zeneszerzői pályája. Az útikönyv szerint az itt kialakított múzeumban olvashatunk naplórészleteket, leveleket, kottákat; bár az nem derült ki számomra, hogy kiéit, de feltételezem, hogy ezeknek mind köze volt valamiképpen Schuberthez. Sőt, még egy zongorát is megtekinthetünk, ami Schuberté  Schubert bátyjáé volt. De a fémkeretes szemüveg, ami szintén látható, az tényleg Schuberté volt, amit állítólag éjszakára sem vett le. És akkor az elmaradhatatlan képek:



A fiatal Schubert. Még szemüveg nélkül, de pajesszal.



Az említett szemüveggel. ÉS pajesszal.



Ez pedig az az A ház. A kép SK, nem úgy, mint az előzőek. De ezt gondolom, sejtettétek.



http://www.youtube.com/watch?v=VdhRYMY6IEc

Emitten pedig az osztrák klasszis egyik klasszikusát hallgathatjátok meg. Csak mielőtt elkezditek hallgatni bizonyosodjatok meg róla, hogy levettétek a hangerőt. Van benne csoki kraft. Ez lenne a freudi elszólás?...

Második úticélom nem is áll nagyon messze az előbbiektől: a Berggasse 19-es szám alatt áll egy 1889-ben épült szépséges ház. Ám ennek a háznak kivételesen nem abban áll legnagyobb erénye, hogy páratlanul szép romantikus jegyeket mutat, hanem hogy Sigmund Freud itt élte sokáig mindennapjait, gondolta át téziseit, kísérletezett a kutyáival játszott a kacsáival fogadta a pácienseit. A múzeum részét képezi, az egykori előszoba és várószoba. Az előszobában Freud kalapja és sétabotja a fogasról lóg alább. A mindennapok tárgyainak varázsát ebben  a múzemban is átélhetjük... (Ezt a szócikket Zsuzsikámnak dedikálom, és reménykedem benne, hogy együtt is meg tudjuk nézni eme jeles prof. házát :))

A szembe oldalon egy Festetics palota áll, amely Festeticsné Erdődy Johannának épült. De nem kell semmi rosszra gondolni, nem a kezelések miatt költözött ide a grófné, két különböző korban éltek Freuddal. (A mai magyar vonatkozás.)

Tőlünk Nyugatabbra

A mai napom szuper hasznos volt: beugrottam Pitzek úrhoz aláiratni a Validation Formomat, úh a checklistemen újabb zöld pipa jelenhet meg! Eleinte angolul beszélgettünk, majd mikor megkérdezte, hogy milyen német kurzusra jelentkeztem (A2/B1), elkezdett németül beszélni. Milyen naív! Útközben találkoztam osztrák gimnaztistákkal, akik az olvasási szokásokról készítettek felmérést; mondtam nekik, hogy nem nagyon beszélek németül, mire ők kevésbé jó angolsággal tolmácsolták a kérésüket felém. Amikor nem tudták elég szofisztikáltan elmondani angolul azt, amit akartak, nagy kegyesen megengedtem, hogy németül mondják.  Gondolhatjátok, milyen megkönnyebbülés ült ki az arcukra, amikor megértettem még így is, hogy mi is a szándékuk! 

Délután a Meldezettel-ügy végére is pontot tettem; most már legálisan lézenghetek az utcákon 3 hónapig. Az ügyintézésről annyit, hogy kb 5 perc volt, és igazán semmi nehézség nem volt benne, plusz még elég kedvesek is voltak a kis "bevándorlóval" szemben.

Végül SIM-kártyát is vettem, hogy az osztrák kis barátaimmal korlátlanul beszélgethessek majd a későbbiek folyamán. És hogy kicsit színesebb legyen a mai bejegyzés, beillesztek ide pár képet.





Ezt látom, amikor kinézek az ablakomon.

 

És ez látható a két épület között, ha a Tendlergassén feltekintünk.

Ez a vizuális felkiáltójel a Spitalgasse látványát zárja le markánsan - vertikálisan.




Mára ennyi a magyar vonatkozás.

Der erste Tag

Sikeresen megérkeztem Bécsbe, kedves értem aggódok, szurkolók és rám gondolók! Gábor szuperbiztonságosan leszállított, ezúton is köszönet érte! :* Pontban 14:00-kor beléptünk a Tandlergasse 12 szám alá, aholis a nyelvi nehézségekkel megküzdve, a "portás néni"-vel végül szót értve megkaptam a szobám kulcsát, valamint a nélkülözhetetlen házi rendet és a tűz esetén használandó menekülési útvonaltervet. Még azon melegében a Meldezettelt is alápecsételte nekem. Az 502-es szoba eléérve némi aggodalom töltött el, hogy inkább most kéne még haza menni, de aztán egy halvány kopogást sikerült kicsikarnom magamból. De, sehol senki. Se Stefi, se Jürgen, se Hans. Pedig néztem jobbra, és néztem balra is. Csak egy cetli várt az ágyamon és egy Willkommensgruß, hogy sajna Anna most nem tud itt lenni, hogy személyesen is üdvözölhessen. Így papíron keresztül nagyon kedves lánynak tűnik, főleg, hogy még csokit is hagyott nekem... Némi időbe telt, hogy a közel 90 kilós csomaghalmomat kipakoljuk, de megkűzdöttünk a feladattal. És így szétpakolva ez a 90 kiló nem is tűnik olyan soknak. Kicsit jártunk a városban délután, hogy érezzük a genus locit, a hely szellemét. Egyelőre nem tűnik nagyon másnak, mint egy magyar város főleg, hogy a Plusban magyar srác ült a pénztárban :) Este még elintéztem a netem (ennek gyümölcsét élvezhetitek most is), és voilá: egy magyar lány intézte a dolgot. Még este bekopogtatott Therésia (azt hiszem így kell írni a nevét) Anna barátnője, hogy rendben megérkeztem-e. Elég édik ezek az osztrák lányok, eddig :) Ez végszónak szép is lesz mára!