Mai macska - Telepi Garfield

Szóval itt Rigában, szerintem több a négyzetkilométerre eső macskák (kóbor) száma, mint Budapesten. Ok, hogy külvárosban lakok, meg elég zöldövezet(szerű), akkor is, kicsit túl sok cica van. Vele sokszor találkozom, ő Telepi Garfield. Szerintem van egy (vagy több) nénije, aki/k etetik, meg olyan nagy bundás, nem aggódom érte...

Days of our lives

Most megmutizom, hogy milyen a szobánk jó? Szerintem egész jó, még akasztós szekrényt el tudnék viselni, illetve a fürdőben nincs zuhanytálca, azért nagy kár. Viszont nyugati tájolás, 9. emelet, úh elég világos.

Asztal rám eső része.

Dórika az ágyában. A fali dekorációért ő a felelős.

Ez az én ágyam, a hipi-szupi divatos ágyneművel.

Az ablakpárkány dekorációért én felelek, Dóri legnagyobb örömére :D

Közös előszoba a "B" szobával.

Fürdő.

Nagyon bejön ez a hosszú tükör.

 És míg Dóri főzött, én az emeleti ebédlőből fényképezgettem. (Nem, azért ennyire nem vagyok anti, ma én takarítottam)

És a gombapaprikás!

Történések

Sziasztok kedves hűséges olvasók!

Íme jelentkezem, bár kicsit később, mint ígértem. Szóval múlt-múlt szombatnál akadtunk el. Vasárnap elmentünk Jurmalára Dórival (miután rettentő alaposan kitakarítottuk a szobát). A város 26 km hosszan fekszik a tengerparton, egyébként a fordítása: jur=tenger mala=part. Elég lényegre törő. Mi Dzintari (=borostyán) városrészben voltunk. Íme Dóri képei:

Nagyon mély a mondanivaló a dolmányos varjúval.

Nos, háromnegyed óránál nem maradtunk többet, ugyanis nem tudom mennyire jön át a képekből, de nagyon komoly esőnek néztünk elébe.

Másnap Zanéval találkoztam, tök jó volt. Öööö. Hát, erről túl sok mondanivalóm nincs, hacsak nem az, hogy a lettek között sok a kék szemű és szép fogsorú ember. Ez volt az aznapi lényegrelátó gondolatom.

És akkor ami még érdekes, az a pénteki lápi túrám. A képek azért jobbak az átlagosnál, mert a céges gépet vittem.

Nagyon jó a vegetáció, nem?

Sejtelmes... Mint a Gyűrűk Urában.

Szóval nagyon élveztem ezt a kora reggeli sétát, ilyet én még soha nem láttam. Egyetlen mocsár-láp amiben jártam (és emlékszem is rá), az az ócsai. Nahát, aki már volt, az tudja, hogy egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz ezek a társulások. Aztán rájöttem időközben, hogy itt errefelé az összes vizesebb társulás így néz ki. De nem bánom, hogy ide jöttem, mert ez 1 óra vonatozás + 40 perc séta távban Rigától. És így marha korán ki tudtam jönni, hogy még elkapjam a ködöt. Aztán még elmentem egy tóhoz, ami elvileg madárparadicsom.

Nagyon a távolban van pár madárka.

Velük találkoztam testközelben.

Ehhez is hozzácsaptak egy tanösvényt, de ez a fapalló nagyzolás, egyáltalán nem lett volna rá szükség, sima lombhullató erdő volt.

És még péntek este elmentünk Tallinnba 15-öd magunkkal. Nagyon cuki városka, bár egy pár dolgot nem értek, majd Csaba megkérdezlek róla :).

A háttérben a városházuk tornya, rajta a helyi kabala.

Szentlélek tempi, magyar vonatkozással. Az oltáron Árpád-házi Szt. Erzsébet kalandjait mutatják be.

Fontos bástya.

Jópofa sirály.

Másnap elmentünk a helyi skanzenbe. Megcsodáltuk a faépítészetüket. Meg a zöldtető építészetüket.

Napi macska: ez volt a gabonatárolójuk, az a lyuk ott a cicának volt a bejárata, hogy megdézsmálhassa az egereket.

Hát, ez történt múlt héten. Sajna túl sok elmés már nem jut eszembe, úgyhogy inkább elköszönök tőletek, puszika!

A mocsár (ami láp)

Akik esetleg izgulnának, hogy belevesztem a mocsárba: jelentem nem történt ilyesmi. Itt a bizonyíték (azonkívül, hogy most írom ezt a bejegyzést :P)

Ez sikerült a legjobban. (Újabb 4everalone kép)

Majd írok többet is, de most Tallinnba készülünk. Szerintem hétfő-kedd táján kaptok újabb bejegyzést. Puszika!

Ez már Riga

(Elnézést az ezernyi betűstílusért, egyszerűen nem hajlandó a blogspot azt csinálni, amit én mondok neki.)

Mert olyan szépen kértétek, ezért írok nektek blogot. Na jó, csak ketten kértétek, de akkor kiterjesztem a válaszomat sokutoknak :P Elég hihetetlen, hogy már egy hete itt vagyok, gyorsan telik az idő.

Ugye keddet megkaptam ajándékba a Felügyelőségtől, hogy nézzek körül Rigában. Kicsit hideg, szeles és szemerkélős nap volt itt akkor, úgyhogy túl sok mindent nem néztem meg, de arra pont jó volt, hogy nagyjából most már vágom az óvárost, ott nagyon nem tudok eltévedni.

Kicsit foreveralone. Lesz még ilyen, több is. Bár most épp a Szabiszoborral vagyok látható.

Szerdán már bementem "dolgozni", bemutattak mindenkinek, meg megmutatta Agnese (nemzetközi kapcsolatokért felelős főosztályvezető helyettes), hogy hol lesz asztalom, ilyesmi. A felügyelőség az óvárosban van, és több házat foglal magában, egyrészt a három testvér házait (legrégebbi civil házak Rigában), másrészt a tömb másik oldalán még két ház a "mienk". Kicsit labirintusszerű az egész... Még azt is mondták, hogy az első munkám az lesz, hogy felmérjek egy csomó házat a Kalnciema utcán. Nagyon szép faépítészetük van, gyorsan le is csekkoltam élőben. (Ja, a lettek nagyon furcsák. Bemutatkozásnál a 20%-ukkal fogtam kezet, annyira távolságtartók, hogy még kezet se fognak. De még a fő-főnök se.)

Csütörtökön tovább ismerkedtem leendő feladatommal, illetve Madara-val a szobatársnőmmel elmentem ebédelni. Ő, ellenben az összes eddigi lett-tel, nagyon közvetlen és közlékeny, úh nagyon jó volt vele kimenni enni. Ráadásul nagyon szép időnk volt. És szerinte Budapest a legszebb város, amit eddig életében látott. Jó, jó tényleg szép összességében, de épületekre lebontva, sztem Riga simán labdába rúghat mellette. De azért jól esett. Meg még annyi, hogy Katrina (alfő-főnök) és Davis (építőmérnök) mindent megtesznek, hogy egy pillanatra se unatkozzak, úh D. leszervezett nekem péntekre egy konferenciát. Ééés este még elmentünk hokimeccsre, nekem a kabalájuk volt a kedvencem, kár hogy nem kértem közös képet vele :(

Pénteken ugyi konferencia a Struve földmérő vonalról. Még életemben nem hallottam róla, pedig a világörökség része... Még 1816-ban kitalálta ez a Struve pasi, hogy meg kéne mérni, hogy most akkor a föld gömb alakú-e, vagy geoid. 39 évvel később (rengeteg háromszögeléssel, 2820 km-en keresztül) rájött, hogy geoid. Na, és ezek közül a háromszögelési pontok közül több védett, pl ez, ami Jekabpils-ben van. 

Ez a világörökség része.

És ha már Jekabpils: a Daugava másik partján lévő Krustpils (Krust vár)-nak van magyar vonatkozása: 1561-ben Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király von Korféknak ajándékozta ezt a várat, mert segítettek neki bevenni Daugavapilst. És az övék volt 1920-ig. 

Krustpils. Közigazgatásilag már Jekabpils része.

Dupla magyar vonatkozás. Báthory és én. Csinálnom kellene vmit a hajammal. (Meg az állkapcsommal)

Szombaton Dórival elmentünk a Kolka-fokra, itt találkozik a Balti-tenger és a Rigai-öböl vize.

Látszik valamennyire, hogy szöget zárnak be egymással a hullámok?

Dórinak vannak jobb képei, majd elkérem tőle :)

És ezzel dacoltunk Dórival durván másfél óráig, amíg kerestünk egy világítótornyot. Amit végül nem találtunk meg. És így is majdnem lekéstük az utolsó buszt. De szuper pozitív kisugárzásunknak hála, a stoppolás nem volt hiába való. És itt is megköszönöm Orsinak, hogy asszisztált nekünk a busz/hotel keresésben :*