Ez már Riga

(Elnézést az ezernyi betűstílusért, egyszerűen nem hajlandó a blogspot azt csinálni, amit én mondok neki.)

Mert olyan szépen kértétek, ezért írok nektek blogot. Na jó, csak ketten kértétek, de akkor kiterjesztem a válaszomat sokutoknak :P Elég hihetetlen, hogy már egy hete itt vagyok, gyorsan telik az idő.

Ugye keddet megkaptam ajándékba a Felügyelőségtől, hogy nézzek körül Rigában. Kicsit hideg, szeles és szemerkélős nap volt itt akkor, úgyhogy túl sok mindent nem néztem meg, de arra pont jó volt, hogy nagyjából most már vágom az óvárost, ott nagyon nem tudok eltévedni.

Kicsit foreveralone. Lesz még ilyen, több is. Bár most épp a Szabiszoborral vagyok látható.

Szerdán már bementem "dolgozni", bemutattak mindenkinek, meg megmutatta Agnese (nemzetközi kapcsolatokért felelős főosztályvezető helyettes), hogy hol lesz asztalom, ilyesmi. A felügyelőség az óvárosban van, és több házat foglal magában, egyrészt a három testvér házait (legrégebbi civil házak Rigában), másrészt a tömb másik oldalán még két ház a "mienk". Kicsit labirintusszerű az egész... Még azt is mondták, hogy az első munkám az lesz, hogy felmérjek egy csomó házat a Kalnciema utcán. Nagyon szép faépítészetük van, gyorsan le is csekkoltam élőben. (Ja, a lettek nagyon furcsák. Bemutatkozásnál a 20%-ukkal fogtam kezet, annyira távolságtartók, hogy még kezet se fognak. De még a fő-főnök se.)

Csütörtökön tovább ismerkedtem leendő feladatommal, illetve Madara-val a szobatársnőmmel elmentem ebédelni. Ő, ellenben az összes eddigi lett-tel, nagyon közvetlen és közlékeny, úh nagyon jó volt vele kimenni enni. Ráadásul nagyon szép időnk volt. És szerinte Budapest a legszebb város, amit eddig életében látott. Jó, jó tényleg szép összességében, de épületekre lebontva, sztem Riga simán labdába rúghat mellette. De azért jól esett. Meg még annyi, hogy Katrina (alfő-főnök) és Davis (építőmérnök) mindent megtesznek, hogy egy pillanatra se unatkozzak, úh D. leszervezett nekem péntekre egy konferenciát. Ééés este még elmentünk hokimeccsre, nekem a kabalájuk volt a kedvencem, kár hogy nem kértem közös képet vele :(

Pénteken ugyi konferencia a Struve földmérő vonalról. Még életemben nem hallottam róla, pedig a világörökség része... Még 1816-ban kitalálta ez a Struve pasi, hogy meg kéne mérni, hogy most akkor a föld gömb alakú-e, vagy geoid. 39 évvel később (rengeteg háromszögeléssel, 2820 km-en keresztül) rájött, hogy geoid. Na, és ezek közül a háromszögelési pontok közül több védett, pl ez, ami Jekabpils-ben van. 

Ez a világörökség része.

És ha már Jekabpils: a Daugava másik partján lévő Krustpils (Krust vár)-nak van magyar vonatkozása: 1561-ben Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király von Korféknak ajándékozta ezt a várat, mert segítettek neki bevenni Daugavapilst. És az övék volt 1920-ig. 

Krustpils. Közigazgatásilag már Jekabpils része.

Dupla magyar vonatkozás. Báthory és én. Csinálnom kellene vmit a hajammal. (Meg az állkapcsommal)

Szombaton Dórival elmentünk a Kolka-fokra, itt találkozik a Balti-tenger és a Rigai-öböl vize.

Látszik valamennyire, hogy szöget zárnak be egymással a hullámok?

Dórinak vannak jobb képei, majd elkérem tőle :)

És ezzel dacoltunk Dórival durván másfél óráig, amíg kerestünk egy világítótornyot. Amit végül nem találtunk meg. És így is majdnem lekéstük az utolsó buszt. De szuper pozitív kisugárzásunknak hála, a stoppolás nem volt hiába való. És itt is megköszönöm Orsinak, hogy asszisztált nekünk a busz/hotel keresésben :*