Tartozásaim

Jó régen nem írtam, így jó sok mondanivaló/mutatnivaló gyűlt össze. Elsőként álljon itt kép Európa legszélesebb vízeséséről:

Sajnos minket kevésbé fogott meg a kisvárosi báj, mint Csabát, így magáról a településről kevesebb kép készült (közel 0). Pedig itt a szelifkénél is látszik, hogy durván jó időnk volt (ez volt október első hétvégéje). De vigasztalásként hozok másnapról egy közös fotó Lácsplészisszel (Jurmalából):

Eleve bukott vállalkozás?

Tegnap új helyen ettünk, amíííííí mellett egy cicakávézó volt! Amit csak azért tartok furcsának, mert ugye ha leülsz egy padra Rigában, úgy 3-5 percen belül minimum 2 macska fog sündörögni körülötted. Szóval ez hogy életképes vállalkozás? Ki fizet azért, amit a közterületen alapból, ingyen megkap? Ok, a kávézóban melegebb van, akkor ez azt jelenti, hogy októbertől-márciusig működik a hely, egyébként meg nem? Érdekessss...
Ma egyébként Jurmalában voltunk házakat felmérni, ugyanis a meglátogatott házak közül kettőt szeretnének az utcához közelebb tolni (!), egyet porig rombolnának, a többi épp felújítás alatt/után volt. Szegény Mr. Dambis nem volt nagyon elégedett a látottakkal :( Mi egyébként csinálunk ilyet? Hogy odébb tolunk telken belül házat? Ez olyan érdekes kérdés!

Szombatom

Az igazi hétvége eslő napján elmentünk Dórival és Dáviddal Siguldába, ahol ősszel gyönyörűeka  levelek. A lettek imádnak ilyenkor itt kirándulni, jó sokan voltak, tényleg. Nem volt olyan, hogy hármasban lettünk volna, még a túrautakon sem. Tudom, nagyon elégedetlen vagyok, de nem igazán értem, hogy ebben a helyben mi a különleges... Még csak nem is ANNYIRA szépek a levelek. Lehet, hogy még később kellett volna mennünk?

D&D

Gauja

A gyönyörű lombszíneződés.

A siguldai vár.

És ugyanez távolabbról.

Hát ez volt szombaton. Aztán vasárnapra annyira elfáradtam, hogy végül nem mentem el Cesisbe, hanem csak itthon takarítottam, pakoltam, vásároltam. Pedig gyönyörű időnk volt. Kár, hogy nem lehet rendelni időjárást. Na pupu!

Nem veheted el a lettek (oroszok) munkáját...

mert nincs olyan épeszű ember akik ezt utánuk csinálná. Ugyanis pénteken elég korán indultam Liepaja, de ez mind semmi, ahhoz képest, hogy egyesek mit művelnek. Ahogy 6:10-kor elhagytam a kolit, észrevettem, hogy a koli alkalmazottja a vak sötétben (értitek, még utcai világítás sincs) a leveleket gereblyézi! Gondolom, érzésre. Azon már meg se lepődtem, hogy a Babuskák az utcát söpörték ugyancsak az említett időben (bár ezt inkább társadalmi munkában végezték, az ortodox templom járdáját sepergették). Viszont hazafelé, este kilenckor két jó munkás az új térkőburkolat ágyazatához egyengették a homokágyat. Mivan???! És hol a TGIF (Thanks God, it is Friday!) életérzés délután négykor, hogy eldobunk minden szerszámot, ami a kezünkben van?
Viszont az ilyen jellegű munkákat tipikusan oroszok végzik, úh lega. ezért hálás lehet a többség a kisebbségnek.

Ha Péntek, akkor Robinson Crusoe

Hogy mindenki tudja, hogy mit csináltam hétvégén, leírom! Igazából most hosszú hétvégém volt, mert pénteken nem mentem be dolgozni (mondjuk a szerver hiánya miatt hülyeség is lett volna), Zane szólt, hogy a frissen felépített, még át nem adott liepajai koncertteremben lesz építészeknek körbejárás. (valaki segítsen már nekem, ok, hogy angolul concert hall, de magyarul ez elég hülyén hangzik, hiszen nem egy teremről van szó, hanem egy épületről....) Nagyon jó, hogy volt ez a körbevezetés, különben eléggé eluntam volna magam Liepajaban, sajnos nem egy izgalmas város. (Pedig ez a 3. legnagyobb városuk. Na, hát mások az arányok, mint otthon.) Báááár, kétségtelen, hogy itt még több a macska, mint Rigában. A mindenfajta macska.

Élő.

Élő.

Élő.

Élő.

Élők.

Vas.

Halott :(. (Dorkának mondhatod, hogy csak alszik...)

És akkor a koncertöööépület. Ez Liepaja borostyánja. Hát, magyarul nem hangzik annyira jól. Nagyon bizonygatták, hogy nincsen semmilyen hatással az emberre az, hogy egész nap narancsfényben dolgozik, van. Mondjuk, nem tudom, hogy ki van itt 8 órában (vagy tovább), vagy aki itt van annyi ideig, az is mesterséges fényben van (pl. zenészek). Az akusztikája nagyon jó (lega. ezt mondták. Én nem tudom, biztos igazuk van. Még egy kis koncerttel is bizonyították az álláspontjukat.) Viszont Zane mondta, hogy az egyik építész eléggé lehúzta a technikai megoldásokat, mondván elég sok hőhíd van (ha minden igaz, még én is találtam egyet), illetve ez a külső réteg se annyira tűzálló, mint kellene.

A borostyán.

Szelfike. Itt már egész jó idő volt (szarkasztikusan mondom, ha esetleg nem jönne át.)

A fények.

A fények 2.

Zane a fényben.

Zeneiskolai rész.

A szupert koncertterem.

De azért láttam más dolgokat is L-ben, mint 3 templomot (az egyiknek nagyon nagy orgonája van), piacot és a partra is lementem borostyánt keresni. De hiába vágtam át a gusztustalan feketealga torlaszon, borostyánom nem lett :(.

Hollywood. Liepaja.

A part.

1950-ben lelőtt és eltűnt amerikai katonák emlékére. Ne kérdezzétek, én se értem.

Medúzák. Pedig úgy hazavinnék egy-kettőt, de ezek szegények döglöttek.

Aztán a kikötő mellett akartam feljönni, de mindenhol kerítések álltak utamban.

De lega. jópofák.

Ez meg egy hadihajó. Voltak rajta szimpatikus bombák is. Érdekessss....

Hát, nagyjából ez történt velem pénteken. Ja, nem is! De akkor arról mindjárt írok másik posztot. És veletek miújság?

Elvonási tünetek

Nem találkozok mostanában cicákkal. Csillagok különös együttállása. Madara kolleganőm szintén nagy macskafan, ő tette ki facebookra a következő videót (lehet, hogy már páran ismeritek). Nagyon jól szórakoztam rajta:

https://www.youtube.com/watch?v=8XWZZsGhz4Q

Valaki mondja meg...

Na, aki járatosabb műemlékvédelemben (Csaba? Felhívás keringőre! :)), mondja meg nekem, hogy  a következő folyamatnak mi értelme van. Rigában, az UNESCO védett területeken, ha vmit építeni szeretnél a saját telkedre, akkor ötletpályázatot (tervpályázatot?...hm, nem hiszem) kell kiírni rá. Bejönnek a pályázatok, összeül a zsűri. A zsűriben van a tulaj, egyszem szavazattal, mi is delegálunk vkit, önkormányzat is, további építészek is ülnek ott. Kihoznak vkit nyertesnek, akit a tulajnak el kell fogadnia. Nyilván kapnak pár kritikát, de a kiindulási pont mégis csak a pályázat. Aztán összeül egy bizottság (ennek az ülésén voltam tegnap), ott vagyunk mi (elég sok emberrel képviseljük magunkat), önkormányzat, főépítész, építész nagy arcok, UNESCO embere. Majd megvitatják, hogy a pályázat okés-e, mehet-e tovább, azaz felterjeszthetik-e hozzánk. Ugye, hogy városképileg okés legyen. Kísértetiesen az az érzésem, hogy a zsűrizés és bizottság egy és ugyanazt a dolgot csinálja. És ha eljut hozzánk, és mi rábólintunk, akkor küldjük tovább önkorminak, mert ők meg nyilván a funkcionalitási szempontokat fogjak vizsgálni (akadálymentes-e, adott lakás elég fényt kap-e... Ez milyen tök jó már! Törvényben le van írva nekik, hogy mennyi fényt kell kapnia egy lakásnak!)
Szóval kérdésem, hogy miért van zsűrizés és minek a bizottsági ülés?

Egyébként vhol szimpatikus a dolog, hogy minden építkezést meg kell pályáztatni, ez jó az építészeknek (talán a városnak is jobb, de erre nem vennék mérget), de hogy a tulajoknak nem, az fix! Több idő, több pénz, amire lesz vmi a telken... És a végeredményben nem tudom, hogy mennyire befolyásolják a dolgokat, ugyanis a műemlékvédelem / önkormányzat a lett rendszerben és a magyarban is úgy alakítja a dolgokat, hogy városképileg, funkcionálisan minden ok legyen. (És konkrétan a tegnapi helyzetben a következő történt: tulaj kiírt pályázatot, nyert egy finn iroda, meg is csinálták az alapozási munkákat. Majd a tulaj rájött, hogy neki mégsem tetszik az a terv, kiirt meg egy pályázatot! Kezdődött minden elölről. Remélem, most mar tetszik neki a terv...)

Amiben különbözik Riga Budapesttől

Már egy-két dolgot összeszedtem nektek, hogy miben különbözik a két város (amiben nem: hogy egy folyó vágja ketté, nahát!), de most megint van egy adag, amit mindenképp meg akarok veletek osztani.
Egyrészt (erről beszéltünk tegnap Gáborral), hogy igen változatos építészetileg a város:  4 emeletes szecessziós ház mellett áll egy eklektikus, mellette egy 2 emeletes, kis faépítészet svájci stílusban, mellette egy 5 emeletes '90-es évek gyöngye és egy kortárs, és így tovább... És Budapesthez képest simán felül van reprezentálva a szecesszió. Jó, nálunk a kiegyezés után a neo dolgok indultak be, ezek szerint nálunk a kiegyezéshez hasonló vmi később volt, de nem tudom, hogy mi ez a valami, sajnos.
Másrészt rengeteg a női troli és villamosvezető. (Akik bizonyára kék szeműek.)
Harmadrészt még mindig működnek a szökőkutak, pedig nagyon is sokszor volt már mínusz. Bezzeg mi a Gellért-hegyi vízesést szeptember közepén kikapcsoljuk.
Egyelőre ennyit szedtem össze, de még biztos lesz egy-két dolog, amire rácsodálkozom.

Ákos kedvéért: kutyuli-mutyuli

Mivel egyik leghűségesebb olvasóm hiányolta a kutyákat a blogomról, hát most kaptok kutyás bejegyzést! Természetesen ez is a macskákkal kezdődik. Ugyanis ma Madara kolleganőm mondta, hogy nem csak az a két sztori van a Macskás házról, amit már tegnap olvashattatok, hanem van egy harmadik is. (Ezt egyébként roppant furcsállom, hogy a Macskás ház annyira azért nem épült régen, hogy ne lehessen objektíven tudni a történetét...) Miszerint volt két polgár, akik haragban álltak egymással, az egyik építette a Macskás házat, macskák faraival az ellenfél felé nézve, míg a másik megépítette a Kutyás házat. Nem túl jól fényképezhető, úh ezt kapjátok:

Azért ez is cuki.

És ma se találkoztam cicákkal. Kutyákkal viszont igen, de őket minden esetben gazdáik vezették, furcsa lett volna leállni fényképezgetni őket, bocs Ákos.

Furcsa és megmagyarázhatatlan

Ma valami furcsa és megmagyarázhatatlan történt velem. Nem találkoztam egyetlen egy macskával sem. Túl hideg lenne? Nem hiszem. Hm, megoldhatatlan rejtély.
És akik izgultak volna: Zanetól tudom, hogy szerencsére a rigai cicák nem jutottak az ukrán kutyusok sorsára, hanem ingyenes állatorvosi ellátásban részesültek, és akit semlegessé tettek, azt visszaeresztették a természetes közegébe (de hogy hiába ne fogják el őket újra, a fülüket is megtrimmelték picit).
Ma Orsival a city brandingről beszéltünk, és én egyelőre azt látom, hogy Riga a Fekete Macskára van ráállva. Az csak a véletlen műve, hogy sok a cica és a brand is macska. Szóval, volt egyszer régen, hogy a német elit által uralt Céhbe jelentkezett egy tehetős lett. Nos, a németek mondván, hogy lett az illető, nem vették fel a céhbe. Ezen kicsit bepipult a lett: megvette a céhhel átellenes telket, felhúzott rá egy épületet, az épület tetejére pedig felrakta macskáinak szobrait, amint épp sz*rni készülnek a céh épületére. Nos, ezt a németek nem hagyhatták, A-verzió szerint beperelték a lettet, akit köteleztek végül, hogy fordítsa meg a cicákat; B-verzió szerint felvették a céhbe, így már nem kellett, hogy a cicák nemesebbik felükkel a céh épülete felé nézzenek.

A Macskás ház

Próbálok szelfizni vele, összetett feladat, így ez sikerült.

A neogót ház a céh épülete. A cica most már visszafordított állapotban.

Viszont ha valóban a B-verzió történt (ezt meg kell kérdeznem a kollegáktól. Bár kicsit csalódtam bennük, mert Lácsplészisz [nem így kell leírni], a Medveölő hős történetét nem tudták tisztességgel elmondani nekem), akkor a cica eléggé erősen lett öntudat erősítő szimbólummá válhat, nem hiába a kultusz. (Komolyan, még graffitiben is megjelenik) Mondjuk, azért még nincs Ampleman-Trabant-Fal magasságokban, mint amazok Berlinben. Elég erős kihívók (viszont koránt sem városcentrikusak) a borostyánékszerek+kötött áruk.

Azért csak sikerült valamennyi macskát belecsempésznem a mai bejegyzésbe! De kaptok még bónuszt:

Az Eiffel tornyunk alig látszik a reggeli ködben.

R&B

Ma Zanevel elmentünk Bauska-ba (középkori alapokon nyugvó vár) és Rundalesbe (itt ua. építész, mint aki a Téli Palotát tervezte SztPéterváron). Mindkettő nagyon szép hely, de csak ott volt a fejemben a kis hang, hogy, az edelényi kastély kiállítás szervezőjét igazán meghívhatnák ide, mert így elég mulandó az élmény. Reggel -4 °C volt, aztán délutánra lett 9, de tényleg szuper időnk volt.

Bauska

B. 

Döncike, a vár ura

Rundales

Bálterem.

Barokkos fényhatások.

Annyira jó időnk volt, hogy kiültünk napozni.

Mai kenguru vol1.

Ma reggel Kipsalán sétáltam (ez eleinte kis halászfalu volt, szegény, lenézett halászokkal, majd ide költöztek a tehetősebbek, amikor rájöttek, hogy ez egy csendes, szuper Daugava+Riga panorámájú hely), amikor szembe jött ez:

Őszintén, nem tudom mire vélni a dolgot. Sehol egy ausztrál zászló, ami nagykövetségre engedne következtetni, se semmi. Csak egy bazi nagy kenguru az egyik ház tetején. De azért inkább ez a jellemző Kipsalára:

Macskakő. És tényleg macskakő, nem a mi fancy bazaltkockáink!

Elmaradhatatlan faépítészet.

És hogy ma se maradjatok macskavonatkozás nélkül. Még csütörtökön mondtam Davisnak, hogy szerintem Rigában több a kóbor macska, mint egy átlag európai nagyvárosban. Mondta, hogy igen, de hogy nem ismertem Rigát 2-3 évvel ezelőtt, akkor kellett volna látnom a várost. Nem akartam meg tudni, hogy hogy lett kevesebb cica, mert féltem, hogy úgy alakult a sorsuk, mint Ukrajnában a kutyáknak foci EB előtt. (Hehe, foci EB. Értitek, eb, és nem E-Bé.) Na, de visszatérve a macskákra: kiderült, hogy Riga polgármestere nagy macskakultuszt tart: még a hivatalban is egy csomó macska van, akikről még tweetel is! Komolyan megfordult a fejemben, hogy lesz twitter fiókom, és követni fogom a polgármester urat. Bárcsak Tarlós lenne cicab*zi! De, ez még mind semmi, mert a polgi Riga szerte kitett macskahoteleket, hogy legyen hol meghúzódniuk a cicáknak! És ma láttam egy ilyet, meg is mutatom nektek:

Wow! (És ez is fa...)

Ez annyira szép végszó, hogy el is búcsúzom! :*

A lettek és a pénz

Én nem tudom mi van ezekkel a lettekkel. Nem tudják megbecsülni az aprópénzt. Az elmúlt 4 hétben 67 centet találtam. (Ki ne hajolna 200 forintért?... Ok, hogy 5 és 10 forintosokban, de mégis csak...) Azonban úgy tűnik, ez nem csak korunk betegsége, hogy trehányan bánnak az apróval, így volt ez már 1981-ben is. Ugyanis ma egy 1981-es 20 kopejkásat találtam. (Ok, ok, ez nem egyenértékű azzal, hogy akkor veszítették el, de hát mégis csak!) Látszik, hogy csak 2014-ben vezették be az eurót náluk (ti tudtátok, hogy a lat erősebb volt, mint az euró? Vagy ez csak olyasmi trükközésnek tudható be, mint amit a lei-jel csináltak?), még nem kötődnek hozzá eléggé, hogy tisztességesen vigyázzanak rá.
Na, kaptok még más bejegyzést is, had örüljetek.
.
.
.

Jesszusom. Kezdek ellettülni. Gábor most hívta fel rá a figyelmem, hogy a következő bejegyzésemben konkrétan lefényképeztem egy pénzérmét (5 lat centet - spoiler - a macskaházon), és ÉN NEM VETTEM ÉSZRE. De mondjuk egy cicától nem vennék el pénzt, úh mondjuk azt, hogy direkt volt. :)

Mint a kisujjam

Dórika most 10 napig nem lesz itthon, úh egyedül leszek, mint a kisujjam. Bár azt tervezem, hogy vasárnap elmegyek Rundalébe Zanéval, de még nem mondta biztosra, hogy jön, úh lehet, hogy oda is egyedül megyek el. Illetve szombaton (mmint jövő szombaton) Dóri-Dávid kettessel megyek Siguldébe, ahol a levelek fantasztikusak lesznek. És hogy mit csinálok, amíg nincs Dóri? Hát ezt:

Bővítem az ablakpárkány gyűjteményem! :)

És cicákat hajkurászok.

Amint látható, igazam volt. Telepi Garfieldnek vannak jóakaró nénijei.