Bambik

A hosszú hétvégén meglátogatott kettő Bambi :). Pénteken érkeztek (név szerint Bambi Julcsi és Bambi Kriszti), de aznap már inkább csak főztünk otthon, eszegettünk, iszogattunk és megnéztük a kedvenc romantikus filmemet. Másnap már mozgalmasabb napunk volt: délelőtt a várost jártuk, délután a Belvederben voltunk:

És ez lett még a legjobb kép (Wirklich-Gesicht...)

Ebédelni a Grinzingbe mentünk, az nagyon jó volt. Tiszta Szentendre, azzal a különbséggel, hogy az egyik Heurigerben még Bill Clinton is megfordult. Nagyon sokat ettünk és nagyon osztrákot: Wiener Schnitzel és Bratwurst... Estére kíváncsiak lettünk az osztrák fiatalság életére, így elmentünk a Loco Barba táncolni. Otto Wagner sosem gondolta, hogy a metrója alatt ilyen fergeteges bulikat fognak tartani...

Másnap a kezdődő rossz idő ellenére a Schönbrunnban kezdtünk, íme a mellékletek:

Annyira jó a hajad Krisztikém...

Julcsika és a rózsalugas

Később keresztül-kasul bejártuk a Belvedert, de most múzeumostól. Láttunk Makart kiállítást, Schiele kiállítást, szecessziós kiállítást, Klimtet... És az orangeriet, és végre a partereket, ahogy Savoyaiék is láthatták :) 6-kor már úgy rugdaltak ki minket a Kuss elől :p Este még Schweden Platz, beach-filing. A Donau kanal mellé homokot terítenek le, pár napozó ágy, miniatűr borozó standok. Ahogy az osztrákok a tengerpartot képzelik el.

Hétfőn: Hundertwasser házak (annak ellenére, hogy nem szeretem Hw-t, elég sokszor láttam már a házait... De most már többször tényleg nem megyek! :)). Séta a városban, séta a Volksgartenben, majd a Rathaus elé kitelepedett Praternél telepedtünk le. Aztán menniük kellett haza, mert a vonat nem vár... (kivéve, ha késik)

Ákos kedvéért

Ákos kedvéért beszámolok a mai nagyon unalmas napomról :) (Sőt, inkább kezdem az éjjelemmel: vagy hatszor szállt össze-vissza a mentőhelikopter, és a hülye varjaink is egyfolytában dumáltak... Nem volt zökkenő mentes egy éjszaka) Reggel hétkor keltünk, és Anna szokásához híven (erről a szokásáról még nem írtam, de) megijedt tőlem. Nagyon aranyos ilyenkor, de tényleg megijed mindentől, nem csak én vagyok ijesztő, hanem a telefonja meg az ajtócsengő is az. Aztán az év első (olasz) őszibarackját beleaprítottam a müzlimbe, amit joghurttal fogyasztottam. Majd egy kissé sérült banán és egy fél alma a turmixban találta magát némi tej, icri-piciri cukor - és a későbbiek folyamán fény derült arra, hogy - túl sok fahéj mellett. A reggeli elfogyasztása közben a diplomatémámat írtam, és küldtem el Szilágyi Kingának, majd írtam Leventének (aki olyan kedvesen válaszolt, hogy csak na), valamint Tore-nak, aki viszont még nem válaszolt. A délelőtt az ágyamon trónolva írtam Tore házi dolgozatát, de kicsit elálmosodtam rajta, mert annyira érdekes téma a Hunyadi téri piac gazdasági folyamatai. (Közben Anna is húnyt egyet, aki felébredésének pillanatában megosztotta velem, hogy velem álmodott, az ablaknál álltam egy nyári ruhában és Dórival vagy Ágival beszélgettem. Kedves.) Aztán bementem az Egyetemre, ill. a könyvtárba, hogy Zaneval SRG-zzek, de csak ott olvastam, hogy ezek a lányok facebookon kommunikáltak közben, hogy igazából nem is annyira jó a csütörtök nekik... Mindegy, nem volt baj, hogy bementem, mert a könyvtárban azért jobban megy a tanulás (annak ellenére, hogy először mindig megnézem az origot meg az indexet, hogy mi van az EHEC-cel, és most nem volt hiábavaló a dolog, mert az egyik fertőzött család kukájában találtak egy ugyancsak fertőzött ubit! Még nincs vége a kálváriának, de legalább fény van az alagút végén). Hogy ne kelljen Tore-val foglalkoznom, inkább Emesével cseteltem szerelemről és más démonokról, aztán meg Zsuzskámmal (vele nem erről). Meg válaszoltam rég halogatott e-mailekre. De azért haladtam Tore-val is. Itthon aztán ebéd-vacsorát csináltam magamnak, főtt rizs, paradicsom és sült lazac. Emberek, azt hiszem én még életemben nem ettem ilyen finom dologot, mint lazacot! Annak ellenére, hogy kicsit túl pörköltem, egyszerűen zseniális volt! Gondolom, egy évre elegendő higany mennyiséget magamhoz vettem most, de megérte. Tényleg. Azóta meg azon töröm fejem, hogy hogyan lehetne kikerülni ezt a Tore-házit, és Ákos segített nekem, mert ráébresztett, hogy már rég nem írtam blogot... (És mindeközben Anna alszik. Én ezt nem is értem. Olyan, mintha mindegy lenne neki, hogy 4 órát vagy 22 órát alszik egy nap. Bárcsak én is tudnék ilyet!)

Barátok közt

Bár akik ezt a blogot olvassátok, jelentősebb résztek már tudtok az itt történtekről, hiszen tanúi voltatok az eseményeknek :), azért írok egy pár sort az elmúlt napokról. Pénteken érkezett meg Gábor (:*), délelőtt csupa hasznos dolgot csináltunk, délután pedig elmentünk egy Martha Schwartz, hm, térrendezést megnézni.

Ezen a képen nem látszik, de a skatepálya is rózsaszín volt

Másnap a Donauinselen kezdtük Bécs megismerését (képzeljetek el egy keskeny, ám de hosszú Margit-szigetet, kevesebb funkcióval), majd átmentünk az UNO-Citybe.

Ezt egy futurisztikus ovi előtt fényképeztük.

Szóval, UNO-City: Számos ENSZ szervezetnek ad otthont, immáron több mint harminc éve. Itt található a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (egyébként Ausztriában még annyi atomerőmű sincs, mint nálunk). A "város" területenkívüliséget élvez, akár egy nagykövetség. Ennek ellenére, nekünk útlevél nélkül is sikerült lefényképeznünk egy esküvőt, amit itt tarttotak.

Az egyik koszorúslány

Következő állomásunk a Rudolf-Bednar park volt, elég bizarr kép fogadott minket.



Ilyen narancssárga rudak áltak ki a földből.

 A park után még más helyszíneket is meglátogattunk, mint a Pratert, vagy az Ilgplatzot (ha nem ismerős, nem probléma, nem egy olyan nagy szám, sajnálom).

Hagyományőrző fénykép; -Kriszti, +Gábor

És vasárnap reggel megérkeztek a többiek! Természetesen szakmai szemmel jártuk a várost, nem rettenve meg a maratontól sem. Volksgarten rózsásan, Museumquartier színes székekkel, Maria-Hilfer-strasse vörös oszlopokkal, Schönbrunn mókusokkal, Hundertwasser Fernwärme és Hadid ház kvázi vizuális blöff-geggel, csak hogy egy kis ízelítőt adjak, mit is láttunk aznap. Másnap Kärtner strasse, St. Stephansdom, Mőcsényi kertek minden mennyiségben (és minőségben), Martha Sch. másodszorra, Belvederre és HW-házak, nekem harmadszorra. És a sok-sok képpel búcsúzok, amiket nagyon köszönök nektek, mert nélkületek nem születhettek volna meg! :)

Hagyomány folytatása

Ákosokkal :)

Azért vannak a jó barátok...

Ein Stein

Hónap első vasárnapja révén a városi múzeumokba ingyenes a belépés, köszönjük Emese Bécs! Így Verával meglátogattuk a Wien Museumot. Láttunk egy kedves kiállítást a Stephansdomról, bár én megsértődtem azon, hogy sehol sem említették meg a csütörtökhelyi Zápolya-kápolnát, a bártfai Szt. Egyed templomot, a pozsonyi Szt. Márton templomot vagy a kassai Szt. Erzsébetet. Bár, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem olvastam el 100%-osan mindent... Egyébként nagyon szemléletes kiállítás volt. A kedvenc részem az volt, hogy volt egy idősáv, amin a katasztrófákat ábrázolták (árvíz, tűzvész, iszonyatos fagy, háborúk, stb) és hogy ehhez képest alaprajzon ábrázolták, hogy a dóm melyik része mikor épült. (Nem, nem vagyok katasztrófa turista, csak tetszik ez a párhuzam, mert valós alapja van ennek a párhuzamnak. Lega. szerintem.) Ja, ami nagyon szíven ütött: a 12. sz-ban a templom alapjait a város falán KÍVÜL helyezték el. Tessék?! Aztán a Museumban Shopban töltöttünk el egy jelentősebb időt :) A második kiállítás Trude Fleischmannról szólt, ill. az ő fotográfiájáról. És itt a tiltott kép (mert persze nem szabadott fényképezni, csak naív voltam) a kiállításról:

A sok híres ember közül őt ismertem fel

Ez a kiállítás egyébként nagyon szép volt, a sok jól sikerült kép miatt. Érdemes volt megnézni. Majd ha jöttök, akkor esetleg ezt megnézhetjük. A nap további részében nem volt túl Bécs-vonatkozású, úh. pusszanat is nektek! (Ja, Anna megérkezett. 1 napra ment át a barátnőjéhez. Még szerdán. Ma, vasárnap jött haza! :p)

Molekuláris kulinária

Oh, el is felejtettem említeni, hogy megint voltam Stefannál vacsorázni. A múlt heti 15-18 vendég helyett, most hármasban voltunk Sebastiannal. Két nagyon fontos dolog vált nyilvánvalóvá az este: az osztrákok a másik arcfelet puszilják előbb, mint a magyarok. Így aztán majdnem mókás dolgok alakulnak ki ;). Most tészta volt a menü, és persze megint nagyon finom volt. Meséltek az izlandi erasmusos félévükről, hogy ott mi minden megettek (kiscsikót meg lundát, meg persze bálnát... wrh) Persze, az osztrákok a Pferde Leberkäse-jükkel egy szót sem szólhatnak (meg említettek vmit őzbelsőségekről, de ezt inkább meg sem akartam érteni...) A másik, ami nagyon érdekes: minap észrevettem, hogy a TISS-ből eltűnt az "Anmeldung" fülecském. Ez alatt a fül alatt gyűlnek össze az óráim... És az órarendem is üres volt. Úh kissé megijedtem, hogy most akkor most semmisé váltak a jelentkezéseim, de Sebastian végül megtalálta nekem az óráimat. Szóval, a TISS nagyon furi. Ha lehet fokozni, furább, mint a Neptun.

Szerdán aztán Budapestes óra, és eléggé lelkesítő volt, de ami meglepő volt, hogy a számomra legérdekesebb információ nem egy tanár fogainak kerítésén szökkent ki, hanem Danielén. Azért aranyosak, mmint az új tanáraink. De erről többet nem írok, mert ez titkos. Ma nem volt különösebb érdekesség, bár az kedves volt az SRG csapatomtól, hogy "hübsch"-nek titulálták az analízis oldalamat.

Komóóón!

Ja, csak a legfontosabb dolgot felejtettem el írni tegnap: lezsíroztam a lányokkal, hogy "enyém a kécó", amig szünetelnek! Úh van egy plusz szobám, két ággyal, április 15-től, kb április 27-ig. Azt még nem tudom, hogy Annával hogy fog alakulni a dolog, de 17-én még biztos itt lesz; de ettől függetlenül már el lehet kezdeni gondolkozni, hogy ki, mikor jön! :*

Battlestar Galactica (BSG)

Sajnálom, de nekem az SRG-ről (Städtebauliche Raumanalyse ung Gestaltung) mindig a BSG jut az eszembe... (Micsoda in medias res...) Régen voltam már olyan órán, ahova 120 ember jár... És, ennek ellenére meglehetősen jó volt, bár majdnem 2 és fél óra volt, szünet nélkül. Szóval az óra oroszlánrészét azt tette ki, hogy az eddig beküldött munkákról beszélt. És azt kell mondanom, hogy elég jó a csaj. Annak ellenére, hogy ő már vájt-fülű, tud a naív kisdiákokhoz beszélni, és ami neki totál egyértelmű, azt szépen, érthetően elmagyarázza. Pl, elmagyarázta a SWOT-analízist. Én nem emlékszem rá, hogy Vállalkozási ismeretek előtt nekünk vki magyarázott volna erről vmit, holott már kellett használnunk előtte is... Vagy rosszul emlékszem? Viszont, ami a mai napomban még jobban tetszett: Annától kaptam csakúgy-csokit! Hát így mulatunk mi!

Hát ez lenne ő.

Meg Ágitól, Dóritól elkértem a képeket, úh még a jó múltkori adósságomat is törlesztem:

Farsang. Cicalány: Ági, Matróz1: Dóri, Matróz2 éne.

Most Ági bal oldalt, Dóri középen, én jobbra pózolok.

Pusszanat és szivecskék mindenkinek, így a tavasz hajnalán! :*

Modul 11 és miegymás

Első körben elnézést kérnék, hogy csak most jelentkezem, de mindjárt tisztázom, hogy miért is tűntem el... Egyrészt, amint azt páran tapasztalhattátok, voltam otthon, és ilyenkor inkább élőben foglalkozom veletek ;). A másrészt meg: múlt hétfőn kezdődött az első intenzív blokkom a Budapestes órámból. Minden reggel 9-től este f6-ig voltak óráim, volt hogy tovább tartott...,  hétfőtől csütörtökig. Elég kimerítő volt. Hétfőn bemutatkoztak a vendég professzoraink: Sophie Watson London, England-ból érkezett (nem véletlen, hogy így írtam, mert amikor Londonra hivatkozott, mindig megemlítette, hogy melyik országban található...), foglalkozását tekintve talán szociológus. Azt hiszem. Így néz ki ő.

Másik vendégprofesszorunk Tore Dobberstein volt, Berlinből. Ő nem említette, hogy hol is található ez a város. Ő szakmáját tekintve közgazdász, és van egy cége, főként Kelet-Berlinre terveznek... dolgokat.

Tök így néz ki, csak kár hogy nem látszik a fülbevalója. Egyszer megemlítette Budapestet (ill. nem egyszer, de ez most nem fontos), és utalt a Keleti pályaudvaron sakkozó bácsikra. Viszont a Keleti pályaudvart úgy mondta, hogy "keletipu"; beletelt pár másodpercbe, hogy felfogjam, mit is mondott. Na, akkor néhány fontosabb adat az óráról: az, hogy negyed órával később kezdődik, az bevett szokás. Mondtam ezt Annának, azt mondta, ez teljesen rendben van, itt szokás egy bizonyos "Akademischer Viertel Stunde"-t tartani. És hogy a diákok (szám szerint 7-en vagyunk az egész modulon) ki-be járnak, az is szuper. Ennyit a balkáni stílusunkról... Az óra angolul van, Sophie-ra tekintettel (meg kicsit ránk, erasmusosokra tekintettel. Ha ezt nekem németül kellett volna hallgatnom... Dzseeez.). Ja, amit már régóta írni akartam: óra végén nem tapsolunk, hanem kopogunk az asztalon! Rossz májú találgatások szerint ez azért alakult ki így, hogy aki elaludt, azt így ébresszék fel. Viszont, amit kicsit furcsálok: itt is borzasztóan poroszos az oktatás: ők beszélnek, mi figyelünk. Legalábbis ez az alapjárat. Viszont, mintha azt vettem volna észre, hogy itt az MSc-seket nem szivattják széjjel hülyeségekkel, mint otthon, hanem saját belátásod szerint veszel fel (azt hiszem 120 kreditért) modulokat, ilyen mini-szakirányokat. Értsétek ezt úgy, hogy csoportosan veszed fel az óráidat; csak úgy veheted fel a KSZT-t, ha felveszed még mellé a Kertművet, meg a teleptervezést, meg a kortárs építészetet. Cserébe viszont nem kell területfejleszésre, zöldfelületi rendszerekre járnod.

A héten a kedd mondjuk kicsit más volt: a piacokat jártuk Bécs-szerte. És mivel én nem vagyok otthon egy nagy piacra járós személy, ezért nincs összehasonlítási alapom, hogy mennyiben különbözött ez Budapesttől, ill. mennyire nem. A hét témája természetesen a piacok szociológiai és közgazdasági aspektusai voltak. Sajna, elég kevés szó volt a szabadtérépítészeti vonatkozásról, de még nem adtam fel teljesen ;) A szerdai előadások elég bíztatóak.

Aki tudja, hogy ezt kinek fényképeztem, ne tartóztassa magát! :*

Szóval csütörtökön búcsút intettünk a témának. Így a hét második felében el kezdhettem foglalkozni a többi órámmal: pénteken SRG-re mértük fel Brigittenaut a lett lánnyal (ami nekem nem is lett volna feladatom, úh szuper jó fej vagyok), este meg Verával (építész, BME, egyik Buddynetworkos nyitó estén találtam rá :)) mentünk ungarische Partyra. És bár nehezen indult az esemény, a végén elég jó buli kerekedett ki.

Ő itt Vera :*. Viszont aminek nagyon örültem: végre megtaláltam a Karl Marx Hofot!!! Teljesen véletlen! (Krisztikém, majd elmondom, hogy hol van :)) És itt erre felé is dübörög a dácsás örület! Azt hittem, ez tőlünk méééég sokkal nyugatabbra a divat. Aztán nézzük, szombat: ha jól emlékszem, egész nap a Plangestaltungon szöszögtem... Vasárnap Hundertwasser-házak Dórival és Ágival, majd tanulok tovább.

Ezt ott fényképeztem valakinek... :*

Megcsináltam az SRG-s házimat. Azt hittem, egész éjjel fenn leszek, de legnagyobb meglepetésemre már 2-re kész lettem! És akkor még néhány kép nektek:





Motorisierter Individualverkehr

 Ez egy bónusz, amit még két héttel ezelőtt szerdán fényképeztem, ami egyben tökéletes búcsú mára!

Az utolsó szalámi darabok megdicsőülése.

Städtebauliche Raumanalyse und Gestaltung

A mai délelőttöm kevésbé említésre méltó, ám de a délutánom! Kezdtem azzal, hogy elmentem a helyi ÁPISZ-ba sniccert vásárolni. És csodálatos felfedezést tettem! Még itt, a legpopperebb üzletben (direkte a TU-stáknak van fenntartva) is olcsóbb a stabiló, mint otthon! Már a szemem előtt lebeg az a szinte már unalomig ismert kép, hogy hétvégenként átugrunk Bécsbe hűtőgépért stabilóért...  Aztán még gyorsan beugrottam Pitzek úrhoz aláiratni a LA 2-t (zárójeles megjegyzés: majdnem azt mondanám, hogy a halálos ítéletét is az orra alá dughattam volna..., a tantárgyakat meg sem nézte, tőle aztán egál, hogy mit veszek fel. Bezzeg Piroska néni! Neki fontos, hogy mit tanulok!). Majd a címben szereplő óra kövekezett, a mégpedig: a 20. kerületben kaptunk egy tervezési területet (egy jókorka tömböt), és a mai feladat a környezet megmodellezése volt. Ez így néz ki:

A képnek háttal áll Lisa, mellette Steffi szőke buksija kandikál ki.
Szemben Zane, a lett lány ragasztózik.

Nagyjából idáig jutottunk el. Az ott Lena keze.

Óra után volt még egy előadásunk, ami a városi környezetben megjelenő beépítési formákról szólt. Kb. mintha a saját városépítészes óránkon ültem volna. Az érthetőségét tekintve, azt hiszem holtversenyben végeznének ;) A lányokkal szerdán fogjuk folytatni a munkát; házakat építünk és növényeket telepítünk. Juhiéja! És mivel ma nagyon jó a netem, kaptok egy jutifalatot is. Ezt még otthon fényképeztem.

Ez eléggé befigyelős.

Itthon kuksolok vol. 2.

Jaj, kicsit már unom ezt a megfázósdit. Szerintem kedden fáztam meg a farsangi bulin, de azóta csak romlik a helyzet. Úh egész hétvégén ki sem mozdultam a szobából. Minden valamire való Bécsben tanuló diák álma ez lehet... Ráadásul gyönyörű időnk volt :( A betegségemnek hála hihetetlen mennyiségű teát iszom meg, és ennek ellenére sem hiszem, hogy a napi két liter folyadékot elfogyasztottam volna... Hát még amikor nem vagyok teázásra kényszerítve! A teáról jut eszembe: ma Anna adott nekem egy ír krémlikőr ízű teát, hogy majd amikor majd érzek ízeket, akkor igyam meg. Mondtam, ó ez nagyszerű, köszönöm szépen...; de hát ez fekete tea, úh csak reggelire ihatom meg. Ezen, ne tudjátok meg, hogy mennyire el kezdett nevetni! Hogy a nagymamájára emlékeztetem, mert hogy ő az, aki nem tud aludni a teában található koffeintől! Hát kérem, aki megiszik egy kávét és utána simán ledől egy kicsit pihenni... Az ne szóljon semmit :)

Egyébként az ízek nem-érzékeléséről még annyit, hogy ma desszertként gesztenyepürét ettem naranccsal és mézzel; ebből annyi jött át, hogy vmi édes. Valószínűleg a méz volt az.

Sajnos, most nem tudok érdekesebb dolgokról beszámolni nektek, mint betegségem stációiról, úh le is teszem. Ill. abba is hagyom.

Rabatt im Spar

Tagnap Annával hajnalok-hajnalán (értsd hn8-kor) nyakunkba vettük a várost, és vásárolni mentünk A Spárba. Mert fantasztikus leárazások voltak/vannak, és mi mást tehetne egy valamire való diák, mint ilyenkor kihasználni az alkalmat, és 4.16 Eurot megspórolva bevásároljon az elkövetkezendőkre. (Ezt a 4.16 Eurot nem a légből kaptam, a blokkon is megjelenik, hogy tudatosítsa bennünk, hogy milyen jól jártunk.) DE! Nincs vége a történetnek! Olyan leárazások voltak, amiről még a Spar sem tud. Ugyanis, kitaláltam, hogy "ó, hát ez nagyszerű, akkor veszek 12 doboz narancslevet, hiszen megspórolhatok vagy 12 Eurot!". Ennek megfelelően le is emeltem egy karton narancslevet a narancslé-piramisból. Mikor egy fél-háromnegyed óra múlva a fizetésre került a sor, gondolván, hogy nem kockáztatok meg egy közepes erősségű sérvet, csak egy narancslevet tettem a szalagra, mondván, majd beszorozza a pénztáros kisasszony 12-vel. Sőt, még a kedvezményre jogosító cetlit is a marákba nyomtam! Gondolom, már sejtitek, hogy hova fog kilyukadni ez a történet: bizony, 12 doboz narancslevet 1 áráért hoztam el! De nem volt szándékos, eskü! A Spar-csoport tagjainak vígasztalására mondom, hogy a tonhalas salátámat viszont teljes áron adta... 

Hát, így mulat egy magyar diák Bécsben! ;) 

Iskola a határon

No, akkor lássuk a medvét! A tegnapi nap erejéig sikerült bekuncsorognom magamat Projekt 3-ra. Számtalan hasonlóságot véltem felfedezni a mi KSZT-jeink és az ő P3-uk között. Először is a helyszín: itt is vannak tanszéki termek, bár ez nem olyan eldugott, mint a miénk, és még nagyobb is, kivetítővel meg alap-projektorral felszerelve. Legnagyobb döbbenetemreaz óra nem kezdődött pontosan, mert nem volt jelen még mindenki (micsoda balkáni stílus...), a tanárok közül (mert hogy 4 tanár képviseltette magát a 14 főre szabott órán; ráadásul 3-an még csak nem is a TU-n tanítanak...). Viszont a koordinátor-tanár összetologattatta az asztalokat, ahogy nálunk is van, és a középre elegánsan kihelyezett fánkokat (gondolom a farsangra való tekintettel). Még szalvétát is hozott. Ez vmi szokás lehet náluk, mert már a német tanárnőnk is hozott nekünk fánkokat. Rém kedvesek :)

Az óra mikor végül elkezdődött koordinátor úr köszöntötte a tanárokat, majd szépen bemutatott engem is. Kis édi-bédi. Az óra végülis úgy ment, ahogy nálunk, eleinte. Tanárok beszélnek, diákok hallgatnak. Aztán diákok mentegetőznek, majd tanárok a komunikáció mibenlétéről és az alaposság fontosságáról tartanak előadást. Az óra második felében viszont kibújt a szög a zsákból: az idei óramentet beszélte meg koordinátor úr a diákokkkal, hogy kinek, mi az elképzelése. Hát hol a poroszos oktatás? (Egyébként viccen kívűl, szerintem az ilyen fokú szabadság nem biztos, hogy célra vezető.) Viszont, ami még furább: az idei témát alfejezetekre bontották (Környezet-Turizmus-Gazdaság-stb), és a diákok először választottak témát, és utána derült ki, hogy ki-kivel lesz. Ez mélyen megrendített. Hát hol maradnak az előítéletek, kérem? Vagy ők nem tekintenek olyan hosszú múltra, mint mi? Nem számít, hogy kivel dolgoznak együtt? Hm. De, ez az óra ennyiben ki is merült.

Másodszorra Natur-Kunst-Raum, vagy vmi ilyesmi nevű órára mentem be. Landartos téma volt. És kb annyira túl volt zsúfolva a terem, mint nálunk szok' a szemináriumi terem. Ja, egyébként ezt a termet megtalálni, na ez vetekedett a mienkkel :) Szóval, nagyon kellemes kis óra volt. A végén előre mentem a tanárnőhöz, hogy tisztázzam ezt a modul-kurzus dolgot, de mielőtt én beszélhettem volna vele, előttem 2 Erasmus-os már várt a sorára. Megkérdezték, hogy nem lehetne-e angolul tartani az órákat! :W Hát ezért jöttem én ide, kérem? (Úh a későbbiek során ment a kukába ez az óra, sajnálom...)

A harmadik órám, no ennek a címét sem tudom, mert borzasztó hosszú. Szóval, én csak úgy utalok rá, mint a "Budapestes" órára. Csak sajnos-szerencsére angolul van. Sajnos, mert hát akkor hogy fogok németül megtanulni, kérdem én; szerencsére, mert sokkal jobban értem... És kérem, hagytak rábeszélni, hogy az egész modult vegyem fel! Úh 5 kurzusom lesz ebből! (Egyébként azt hiszem, elég értékes vagyok a szemükben, hogy budapesti vagyok... Még meg is kérdezte a nő, hogy tud-e vki magyarul, rajtam kívül. Milyen aranyosan naív!)

Ma meg Techniken der Plangestaltung órán voltam (akik nem ismeretesek ebben a világnyelvben, azok kedvéért: tervalakítás tecnikái, kb.), nosztalgiás volt: abban a teremben voltunk, ahol a Deutschkurs is volt. Jaj, viszont nagyon szuper volt (annak ellenére, hogy a tanár úr negyed órás késéssel jött.... mi van?!), egész jól értettem őt. Az óra abból fog állni, hogy InDesignt, Illustratort és Photoshopot tanulunk. Az utóbbi, remélem, nem fog kifogni rajtam. Sajna, az Illustrator 2. órájára nem tudok majd bemenni, a Budapestes miatt. (Zárójeles megjegyzés: Anna épp énekelve beszéget, gondolom az öccsével :))

Holnap lesz a modelles órás csapattal megbeszélés (ó-ó. Anna egyre furább hangokat hallatt :P), úh ma még nyomtatttunk arra. Plusz lesz még egy Einführungom, de nem hiszem, hogy fel tudom már venni, pedig halvány szikra, hogy tervezős lesz.

Zu Hause

Jaj, kedveseim, nagyszerű hosszú hétvégét tudhatok magam mögött, köszönöm szépen nektek! Nagyon jó volt haza menni, és otthon lenni! Annyira olyan volt, mintha csak 2 nap erejéig nem láttuk volna egymást, nem éreztem, hogy bármi fontosból kimaradtam volna, olyan volt, mintha még mindig az életetek részét képezném :P Nagyon pihentető volt, tényleg hálás vagyok!

De, akkor egy pár szóban a mai napról: egyet leszögezhetek: hogy én már semmit sem éretek :) Egyetlen nyamvadt tervezős tárgyat akarnék felvenni, de nem mondom, hogy próbálkozásaimat siker koronázná... (Most egyelőre maradjunk ennyibe, abban a naív hiszemben élek, hogy csütörtökön némileg világosabb lesz előttem minden, ugyanis akkor lesz eligazítás erasmusos tájépítészeknek.)

És meg volt az első Einführungom!!! A tőlünk boldogabb országban felvállaják az első órák képlékenységét, és külön nevet adományoznak neki, mint Einführung. Mégis, azt állítom, hogy kurtasága ellenére nagyon kis kompakt, összeszedett, igényes órának lehettem tanúja, vagy 120 másik diákkal... Ez a Städtebauliche Raumanalyse und Gestaltung az itteni BSc-s "tájépítészeknek" lett meghirdetve, 2. féléves tantárgy. Úgyhogy merem remélni, hogy lemosom őket a pályáról! :)  (És mégis: kacárkodom a gondolattal, hogy Településtervezésnek ezt majd elsütöm...) Kis 5 fős csoportokba lettünk beosztva, én egy másik erasmusos lánnyal vagyok együtt (a lett Zanával) meg három, nálam 5 évvel fiatalabb osztrák lánykával. Jövő órán modellezni fogunk, úh juhi! Szerencsére Zanának már van némi tapasztalata benne (4 éves építész), úh nem kell feltétlen a Steffiékre hagyatkozni. (Viccen kívül, valóban Steffinek híjják egyikőjüket... Ez a név engem mindenhol megtalál :))

Ma ennyi érdekesség történt. Holnap korán kelek, mert az utolsó lehelettel is kűzdök a Projekt 3-ért. De miután Csaba elmesélte nekem a tárgyelismertetési viszontagságait, azóta nem is vagyok annyira übermotiválva a témát illetőleg. Sajnálom.

Puszik nektek!

Lokális NeptunuTISS

Hát, kedveseim... Ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy soha többé nem szídom a drága Neptununkat! Bármennyire is jogosnak érezzük, hogy milyen idióta egy rendszerünk van (és a fejlesztőink milyen idiótaságokkal töltik az idejüket... dzsízzz, ezek az új profilok, a lófogú sráccal...) kijelentem: van rosszabb! Mához egy hétre minimum 5 órát kell látogatnom, és egyelőre 1,5 órára vagyok bejelentkezve. (Pedig az osztrákok majdnem németek. A precizitás nemzete, nem?) Elmesélje nektek Moha bácsi, hogy hogy is sikerült ezt kivitelezni?

Az 1. órára (magyarul talán ennyit tenne az óra címe: Tervezésgrafika... ismerős? :P) még Stefivel sikerült jelentkezni múlt-múlt héten. Eleinte minden O.K-nak tűnt: kaptam kis zöld lámpát, bár csak csoportba tudtam bejelentkezni, a kurzust nem tudtam felvenni. Később rémülten konstatáltam, hogy ami eddig zöld volt, az most sárga lett.... (Ami vagy azt jelenti, hogy már csak kevés hely van az órán, igyekezzetek, vagy azt, hogy várólistán vagyok. Ezt sajnos nem tudom eldönteni, mert slashhel választják el a két opcíót.) Azóta annyi változott a dolog, hogy a mai nappal a kurzusra is tudtam regisztrálni.

2. sikeremet pár perccel ezelőtt könyvelhettem el: a "Városi terek analízise és képi megjelenítése" c. tárgyat vettem fel. Erről a tárgyról azt kell tudni, hogy akárhányszor látogattam el a tantárgyi adatlapra, oda az volt írva, hogy regisztrálni a TISS-en keresztül lehet. De ennél többre sose jutottam. Most, nem tudom milyen isteni sugallatra, újból rápillantottam az adatlapra: és hát nem megjelent a kis link, amire rákattintva fel is vehettem a tárgyat? Aztán itt derült ki, hogy erre a tárgyra speciel február 28. 18:00-tól lehet jelentkezni. Jobb későn, mint soha! De lesz még jobb is!

A 3-as számú versenyző a Tájhasználat és -fejlesztés kirándulás kísértetiesen hasonlít az előzőekben taglaltakhoz, azzal a különbséggel, hogy ezt még mindig nem lehet felvenni. De, a remény hal meg utoljára, hogy klisékben fogalmazzam meg érzéseimet.

Na jó, van egy teljesen tiszta, a 4-es számú ügy is: a Környezet Pszichológia. Arról már "évek óta" tudom, hogy majd márc. 1. éjféltől lehet felvenni. Most is arra várok, hogy éjfél legyen.

5-nek hagytam azt, amire leginkább fájik a fogam: a Projekt 3, fantáziadús elnevezésű tantárgyat. Meg mernék rá esküdni, hogy eddig az volt az adatlapon, hogy jelentkezni személyesen kell a tanszéken és a TISS-en keresztül is fel kell venni az órát. Nos, a TISS-en keresztül természetesen nem értem el semmit, úh jött a levelezés a tantárgyat oktatókkal (ezekre a válaszokra még várok). Most legújabban az 'Anmeldung' címke alatt a nagy semmi látható...

Szóval, kedveseim: itt mindengyik órára máskor kell jelentkezni, és ami még furább: vagy neten keresztül (ezt ismerjük elég jól), vagy személyesen, vagy egyáltalán nem is kell jelentkezni az órákra. Mindenesetre, nem ezt vártam volna, khm.

Bölcsek köv(ér)e

A mai nappal vége a nyelvtanfolyamnak, sajnos. Sajnos, mert azt hiszem ezen a szinten meg fog rekedni a nyelvtani jártasságom, valamint az írásbeli ismeretességemnek is innen már csak lejtmenete van... (Vagy ne fessem az ördögöt oda, ahova nem kéne?) Azonban, erre a 3 hetes rogyózásra (ezt most tanultam :*) még jegyet is kaptunk (hiszen 4,5 kredit jár érte). Ki kíváncsi, hogy hányast kaptam? Kezeket a magasbaaaa! Azt hiszem, bátran kimondom: egyest ilyen érdemtelenül még sosem kaptam. És ennyire sosem örültem még neki. Azért nehéz lesz ezt megszokni, hogy ezentúl az egyesre kell hajtani...

Ez az eredmény eltörpül ahhoz a felfedezéshez képest, amit ma tettem: az év minimum 17 hónapból áll! Erre akkor kellett rádöbbenem, amikor megvettem magamnak a szemeszter bérletet! Csakhogy lecsekkoljam, hogy tényleg olvastok, újabb játék: Ki tudja nekem megmondani, hogy miért állhat az év 17 hónapból? :) 

És ma gourmélkodtam: Patrickkal ebédeltem, nos vmi távol-keleti étkezdében. Ettünk sushit meg miegymást. A miegymást ne kérdezzétek, mert nem tudom mi az. Sajnálom, de Anna paprika levese jobban ízlett...

És emígyen mellékelek egy képet, még jó múltkoriban készült:

Patrickkal

Délután kipihetem magam, aludtam egy kicsit. És keszülök az esti "partyra". A franciák szerveznek vmit, aztán ellátogatok oda, hátha móka és kacagás lesz. Na jó, most más épületes nem jut eszembe, hát akkor puszik!

Titkok kamrája

Ma lehull a lepel a titokról, amire mindannyian már évek óta kíváncsiak vagyunk. Most hirtelen nem rémlik, hogy mire is vagytok abszolút kíváncsiak, és milyen kérdésre várjátok a választ kihézve, már évek óta? Akkor engedjétek meg, hogy emlékeztesselek benneteket: miért nem képes az emberek döntő többsége helyesen leírni azt a látszólag nagyon egyszerű vezetéknevet, hogy Bőhm? Hát kérem, utána jártam a mindennapokat megkeserítő kérdésnek, és döBBenetes felfedezésre tettem szert. A továbbiakban beszéljenek helyettem a képek:



Azt hiszem, ez mindennek az alfája és omegája.



Béta-tesztelő.

Óriási a nyomás.
 Lépten-nyomon Böhm elnevezésű tűzcsapokba, kutakba, pollerekbe botlunk.



Nincs új a nap alatt...

Mély benyomást tesz mindenkire egy Mercedes-LKW.
Ne csodálkozzunk a következményeken.

Már a doktorit szerzett ügynökök is...





Cupcakes

Hm... Nem tudom milyen messziről kezdejem... De akkor kezdem az elején. Mikor megérkeztünk Bécsbe, Mitar Pitzektől (L) kaptunk e-mailt, hogy vegyünk rész egy "kísérletben". A kérdés az, hogy mitől is válik szeretetté egy város, mikor/mitől érzed azt, hogy hozzá tartozol, ill. ő tartozik hozzád. Gondoltam, szakmai kötelességem résztvenni, így Iris (aki végzi a kísérletet) kérésére, fényképezgettem a várost, ahogy most látom. És ma találkoztam vele egy csésze melange-ra. Nos, kaptam egy kérdőívet, amit még ki kell töltenem, meg még majd a jövőben kell fényképeznem. Ez volt német után.

Ide haza aztán semmi extra, Orsi egész korán végzett a nagykövetségekkel (ill. nem egészen, de ez majd a jövő zenéje), úh el tudtunk menni a lányokkal cukrászdaszerűségbe. Anna nagy rajongója a "cukrászdának", mert szuper édes (és itt nem az ízre gondolok) cuki süteményeket készítenek. Mellékelek erről egy képet, ami mai végszónak csodálatos is:

Tádám! Anna a bal, Therésia a jobb oldalon ül

Hosszabb bejegyzés

Nos, kissé elmaradtam életem apró-cseprő részleteinek tájékoztatásával, ugyanis kissé sűrűre sikeredtek a napok mostanság. Kezdjük csütörtökkel!

Csütörtökön Stefinél voltam vacsorázni, és indiai kaját ettünk, amit úgy ítélek meg, hogy az osztrákosított változat jobban ízlik, mint a Krisnás. Egyrészt, volt benne hús, másrészt nem voltak ilyen hihetetlen szélsőségek az ízvilágban. (Kivéve, amikor az utolsó falatnál sikerült ráharapnom egy curry-gombóccsomóra.) Aztán édességként még igazi osztrák specialitást ettünk: császármorzsát. Amit, bevallom nőiesen, nem ismertem fel elsőre. Ugyanis nem ilyen apró csomókban tették elém, hanem tyúktojás nagyságú tésztagombockák alkották a "morzsát". De, így is finom volt. Aztán még éjfélig beszélgettünk (a társaságban volt egy magyar származású fiatalember is, Patrik, úgyhogy amikor nagyon megakadtam, kicsit fordított nekem :)), ami hiba volt, mert az utolsó 5öst így lekéstem :( Bár, legalább kicsit kiszelőzött a fejem, mire hazaértem.

Péntek... Délután takarító-party Annával. Ich habe Staub gesaugert. Ez így azt jelenti, hogy én szívtam a port. Megkérdeztem, hogy lehet-e azt mondani, hogy Ich staubsaugere, de sajna nem. Szóval ezentúl nem porszívózok, hanem szívom a port. Aztán este kettesben mentem Patrikkal "kocsmázni". Csupa osztrák specialitásokat ittam: bodzás fröccsöt és almdudleres radlert. Kissé túl édes volt mindkettő, számomra. Nem akartam az U-Vierbe menni partyzni, mert másnap jött Orsi!!!

Szóval jól megérkezett szombaton, gyorsan lepakolt, és mentünk a Lichtenstein Museumba kultúrálódni a Fremdeführerek világnapjának alkalmából. Voltunk egy vezetésen, ami nagyon érdékes volt, bár azt nem mondanám, hogy 100%-ban értettem. Aztán Freud Museum (belülről is! :)). Este kicsit még kóvályogtunk a városban, aztán itthon voltunk. Anna biztos élvezte, hogy valakivel végre épkézlábabban lehet beszélni :)

Másnap, azaz ma, 12-re mentünk a St.Stephansdomba misére (hát, többet értettem belőle, mint 2 éve Münsterben, az biztos). Iszonyatos hideg volt, úh úgy döntöttünk megnézzük a Hundertwasser házakat és kiállítást. Ebből egy kis ízelítő:

A háttérben ott a Hundert-ház :)

És a legfontosabb! Most hétvégén lehet kijönni hozzám! Anna hazamegy, és ilyen nem lesz sokszor, szóval jó lenne kihasználni! Péntek 3-tól vasárnap estig van + 1 szabad ágyam és -1 szobatárs! A leggyorsabb jelentkőznek elárverezve a hely!!

A cím alább látható

Játék és muzsika 10 percben

(Csak ilyen szuper vicces akartam lenni, ami az igazi címben nem ment volna.) Ma egy játékot találtam ki nektek! Jupi!

A következő képeken értékes dolgok vannak elhelyezve. A feladat nagyon egyszerű: meg kell találni a képeken az érzelmi többlettel rendelkező tárgyakat, és el kell helyezni őket térben és időben. (Azaz, hogy kitől, ill. kiktől kaptam a Bécsben is velem állomásozó kellékeket)  A megfejtéseket az ismert e-mail címre kell elküldeni! A helyes válaszadók sorsoláson vesznek részt, aholis nívós jutalmakat nyerhetnek! A több helyes megfejtést beküldők nagyobb eséllyel vesznek részt a sorsoláson! :D És íme az első kép, a reggeliző asztalom.

Fekete-fehér, hogy nehezebb legyen a feladat

Pupika.
 (Átkereszteltük egy szerencsétlen baleset folyományaként)

Ez egy nehéz darab.




Még a holland lány is megmondta, hogy milyen hasznos.
Pedig nem is tud magyarul.

Az íróasztalom. Fekete-fehér, hogy kisebb legyen a file.

Szocializálódom

Jaj, úgy szeretnék nektek néha képeket is mellékelni... De hát azért mégsem lehet Anna szájába belefényképezni, amikor eszik, nem?

Ma mozgalmas napom volt: nyelvsuli (holnapra szerveztünk közös serezést :)), aztán rögtön találkoztam Stefivel, kedves volt, megmutatta, hogy hogy működik a ZID. A helyi Neptun. És képzeljétek, nem csak nálunk van káosz! Szóval febr. 15 van, de még egy csomó tantárgyról nem tudni, hogy mikor lesz, hol lesz, hogy kell rá jelentkezni (mert itt nem úgy működik, hogy mindent fel kell venni, van amire elég, ha csak bejársz...), egyáltalán elindul-e. Aztán meg sétáltunk a városban. Kissé nehezebben értem, mint Annát, de tényleg nagyon kedves. Jah mondta lehet, hogy csinál egy bulit csütörtökre, amire hivatalos vagyok. Tényleg kedves. Jaj, miért hangsúlyozom ezt ennyire? Ez biztos olyan, mint lányban az aranyos... Aztán Anna ebédet csinált nekünk, mmint nekünk. Stefi nem ehetett velünk salit :) (Én meg vittem sütit, de fogyózik, asszem, úh nem volt teli találat az ötlet :( ) Délután német lecke, és este meg fel mentünk a bulizós szobába, Tehrésia szerepelt a tévében, azt néztük páran. Volt borocska meg kuglófocska.

Pusszanás!

Valentinstag

Hát, az ember lépten-nyomon virágosokba botlik ilyentájt.... De, ez kevésbé érdekes. Szóval, tegnap n11kor megérkezett Anna. Jahj, úgy érzem, már csak a létével ugrásszerűen javult a németem. Aztán eljött a másnap a nyelviskolában, és újra két lábbal a földön álltam. Elmentük közösen a menzára. És őszintén? Nem nyerte meg a tetszésemet, sajnálom. Azért bízom benne, hogy lesz jobb is! Délután szokásos: német tanulás. Most már Annával, hehe. Majd lejöttek a budapesti lányok, hogy tévézzünk. Úh németül néztük az itteni Comedy Centralt. Legalábbis a Two and a Half Men ment rajt'. Közben hívott Stefan (Háh, emlékeztek az első bejegyzésemre? Hogy Anna nem Stefi, hanem Anna? Most van egy Stefim! :)), hogy holnap hol találkozzunk pontosan. Rém kedves. Na, most megyek, megkérdezem a szobatársnőmet, hogy nem éhes-e....

Itthon kuksolok

Ma jóformán ki sem mozdultam itthonról (valójában nem jóformán, hanem semennyire sem). Egyrészt tök hideg van kint (bár nem voltam ugye kint, úh nem tudhatom biztosra), meg esik a hó is. Nálatok is? Másrészt egész nap tükön (!) ülök, hogy mikor érkezik meg Anna, vagy mikor jönnek át látogatóba a lányok. Na meg persze németeztem.

És már van Buddym is! Kedves srácnak tűnik Stefan, elvileg jövő héten találkozunk, segít nekem felvenni a tantárgyaimat. Mondjuk programfejlesztő (vagy mi. computer engineening. az nem tudom mi), úh nem tudom mennyire van rálátása a dolgokra, de azért jobb vele, mint nélküle. Na, és ezt most nem ÚGY kell érteni.

Vajon ha az igazi suli elkezdődik, akkor is ennyi-sokszor fogok blogot írni? Most nagyon arra törekszem, hogy a lehető legkevesebb tantárgyat vegyem fel, eléggé parázok rajt', hogy hogy fog ez nekem menni... Persze, lehet, hogy pont ezért kellene többet felvenni, hogy a 6-ot mindenképp elvégezzem.

Nacionalizmus

Ma pár szóban az osztrák nacionalizmusról írnék. Egyetlen gondolat fogalmazódott megbennem erről a témáról: próbálják elkendőzni, de mégsem tudják teljesen leplezni nemzeti hovatartozásukat. Persze, van hogy teljes mellszélességgel vállalják, hogy hova is születtek. Erre néhány példa következik:

Városszerte megfigyelhetjük az osztrák zászló egyszerűsített, "quadrigában" megjelenő példáit. A műemlék(jellegű) házakat jelölik így meg. Teljesen érthető és felvállalható formája a hazafiasságnak. (Persze, ha politikailag korrektek szeretnénk lenni, akkor a képen látható kiragadott pédán igazán szerepelhetne, akár árválkodhatna egy piros-fehér-zöld lobogó is...)

Diszkréten megjelenő Bécs címer. Osztrák színekből összerakva. Nagyon igényes megjelenésű formába öltve. Öröm a hirdetőoszlopra nézni.

Péter felvállalja. A büszke állampolgár.

A helyi BKV is az adott színekből dolgozik. Nem tudom, hogy milyen várospolitika állhat a színválasztás mögött, de bizonyára sikeresen befolyásolják tudatalatt nap mint nap a tömegközlekedőket.

Végülis, szívük joga, hogy úgy fessék a pollereket, ahogy az tetszik nekik. Nekünk meg századfordulós, spenótzöld pollereink vannak, na. Így legalább az egyéni jellegű közlekedőkre is hatással vannak.

A biciklistákra is hatnának.

És ezt higgyem is el ezek után, hogy csak óvatosságra akarnak inteni... Tudom én ám, hogy honnét fúj a szél...

Sajnálom, de ez már megalomán.



Erről meg inkább ne is beszéljünk. Hogyan érték el, hogy nemzetközi szinten is ilyen példátlan módon fontos szerepet játszanak az osztrák színek, nem tudom. De arcpirító. És ez még megalománabb.

Ez már nagyon gonosz. Szegény apró gyermekek, teljes elfogadással a szívükben lépnek ki a nagy világba, és akkor ezzel találkoznak. Rendben van, hogy identitás tudat, de hol marad az esélyegyenlőség?

Azért még pár mondatban összefoglalom, hogy mi történt velem az elmúlt 2 napban, azonkívül hogy ezt a mintát észrevettem a város utcáin. Tegnap még elmentem vásárolni Hoflerbe (helyi Aldi), de mivel karamellás Milka nem volt (ne kérdezzétek, hogy miért pont erre volt szükségem, annyira nem izgalmas a történet), ezért tovább mentem a Plusba. Ahol is, hogy hogy nem, a magyar pénztárosunk vitte a boltot. Háh, gondoltam jól megviccelem, magyarul köszöntem neki (nem emlékezett rám), aztán 1 és 2 centesekben kifizettem a 99 centes csokit, és olyan nagylelkű volt, hogy 10-et visszaadott. Látjátok, milyen felbecsülhetetlen érték a nyelvtudás? Na jó, sec-perc még forintosítani is lehet, Windows 7 szerint (van ilyen átváltós alkalmazásom, eszméletlen élvezem) 27 forint. (Na jó, élek a gyanúperrel, hogy nem ő nem tud számolni, hanem én. De a történetük így jobban hangzik, nem de bár?)  És ha már a nacionalizmusnál tartunk, akkor ma becsöngettek a 607-esből, a "budapesti lány", akit már múlt héten hajkúrásztam.

És ha még mindig itt vagytok, és nem adtátok fel, akkor még gyorsan leírom, hogy tegnap még takarítottam (beszéltem Annával, vasárnap jön:)), ma meg németeztem. Na, befejeztem mára, fellélegezhettek!

BAWAG rulez!

Sajnálom Kedveseim, hogy mostanában csak ügyintézésről és a nyelviskoláról van szó, de délutánonként inkább németet tanulok, minthogy a várost járjam.

Ma végre volt nyelvtan, leginkább szórendről volt szó. Itthon eszméltem rá, hogy azt hiszem a tárgy helyét nem jártuk tisztességesen körbe, de ez majd a holnapi házi ellenőrzésnél kiderül. Olyan kényelmes a magyar nyelv, hogy bármit bárhova pakolhatunk... Bár persze nehéz eldönteni, hogy melyik jobb: amikor teljesen meg van kötve a kezed a szórendet illetően, vagy amikor nincs, de a zsigereidben érzed, hogy azért nem minden szórend jó, és akkor azt nem használod, ami kevésbé hangzik jól.

No, és végre elintéztem a bankszámlát! A BAWAGnál lettem kedves ügyfél végül, és egyelőre jól érzem magam náluk :). Ha minden igaz, akkor jövő péntekre már bankkártyám is lesz! Itt minden kostenlos, kivéve a számla zárolását, az 12 euro, de abban bízom, hogy a 1,5%-os kamattal majd ezt összespórolom. Bár ezt még nem számoltam ki. Csávókám, akivel ügyet intéztem, nagyon kedves volt, angolul beszélgettünk, de amikor kiderül számára, hogy ismerem a ledig (egyedülálló) szó jelentését elkezdett németül beszélni. Szuper naív!

Anna még mindig nincs, azt írta, hogy hétvégn jön, úh holnap délután takarító-patyt rendezek a tiszteletére, a porszívójával. Kicsit már várom, elég jó arcnak tűnik így egyelőre, bár biztos majd lefagy az arcáról a mosoly, amikor kiderül, hogy nem megy olyan zökkenőmentesen a kommunikáció. Na, majd megtanítom magyarul!

Osztrák virtus II.

Reggel szokásos nyelviskola, valamint immáron a sokadik új lány, holland ééés várostervezést tanul design szakirányon. Jelentsen ez bármit is. Mindenesetre MSc-s, úh lehet, hogy néha lesznek közös óráink. Óra után többen elmentünk a Studentabteilungba, így már van diákom, csak matrica nincs még rajta. De már befizettem a csekket is, úh elvileg 1-2 hét és teljes jogú tanulója leszek az alma máternek.

És bankos sztorim folytatódik. (Még tegnap az Orientation session-on kaptunk jó kis bank összehasonlítgatós papírt, és megint rádöbbentem, hogy nekem a Volksbank kell, bármit is mondott nekem a lányka.) Szóval, elmentem egy MÁSIK Volksbankba (na, ez már tényleg úgy nézett ki, mint egy bank, sőt, inkább mint egy hotel várója) és, tanulva a hibámból, németül adtam elő a kérésemet: Ich möchte ein Studentenkonto eröffnen. Lehet, hogy a balkáni modorom, de talán egy jobb tipp: a kiejtésem miatt rögtön jött a válasz: Sind Sie Österreicherin? Mondtam, nem; erre kedvesen közölte, hogy ó, csak olyanok nyithatnak számlát náluk, akiknek az állandó lakcímük Ausztriában van. Nos, több tippem is van: tényleg az igazságot mondta (bár, akkor miért adták meg nekünk opcióként az Orinet.Session-on...), az ebédidő előtt 7 perccel toppantam be, és ez erősen befolyásolta a ügyféltoborzói hajlamát, vagy már a lányka is ezt mondta nekem, csak én értettem félre az egészet. Pedig szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a lányka nem ezt mondta... Úgyhogy holnap folytatódhat a nagy bankvadászat! (Sose gondoltam volna, hogy ez ennyire bonyolult lesz, főleg Orsi példáját hallva, akinek Berlinben kb. se szó, se beszéd nyitottak egy számlát)

Rövidke bejegyzés

Reggel nyelviskola; és most kiderült egy turpisság: az egyik finn lány tájépítészetet tanul! Yessss! Csak sajna BSc-s, úh nem is olyan biztos, hogy fogunk bármit is együtt tanulni. De azért nyilván a továbbiakban egyeztetünk. (Ma jött egy lány még a csoportba, kérdeztem honnét jött, mondta, hogy USA, amit először USSR-nak értettem. Kicsit megijedtem :)

Aztán volt Orientation session, azt kell, hogy mondjam, meg vagyok elégedve a TU tájékoztatási rendszerével. Otthon ugyan még kétségbe voltam esve, hogy mindegyik más egyetemnél milyen komoly regisztrációs teendők vannak, itt meg ez konvergált a 0-hoz, de ez talán nem is baj. Holnap megyek a Studienabteilungba, és akkor végre lesz diákigazolványom!

Osztrák virtus

Első napom a nyelviskolában. Végül a B2 csoportba kerültem (ne kérdezzétek hogyan, mert magam sem tudom...), de későbbiek folyamán kiderült, hogy félelmeim alaptalanak a német nyelvtudásommal kapcsolatban. (Egyébként a legjobb az egészben, hogy fénykoromban, amikor letettem a középfokú nyelvvizsgát, na az elvileg a B1 szint... No comment) Szóval pontban 9:00-kor elkezdődött az óra, majd a tanárnő (aki alig idősb nálam :)) kihangsúlyozta többször is, hogy milyen fontos a pontos kezdés. A bemutatkozó kör alatt kiderült számomra, hogy a nyögve-nyelős tudásommal igen csak a középmezőnybe kerültem. Nem tudok eléggé csodálkozni. Volt Hörverstehe, Leseverstehe etc., nem untatlak a részletekkel titeket. Viszont a jövő TU diákjainak üzenem (igen Kriszti, neked :)), hogy erősen kétlem, hogy minden centjét megérné ez a kurzus, ugyanis napi 2 óra 15 percet foglalkoznak velünk. Nekem ugyan ez létszükségletem volt, hogy beiratkozzak, de aki kicsit biztosabb a tudásában, annak lehet hogy jobban megéri kiutazás előtt párszor elmenni magántanárhoz.

A csoport elég vegyes, legtöbben a franciák vannak, két srácnak olyan a kiejtése, azt hittem a pad alá fordulok... Jó, nekem biztos meg a ropogós er-jeimen röhögnek. Konkrétan nem értettem meg azt a szót, hogy "Rome", mivel ez osztrákul "Home"-nak hangzik.... Vannak finnek még, egy lett vagy litván, portugál, lengyel,török, olasz. Szóval vegyes. Kicsit körbenézelődtem a szünetben, hátha a többi csoportban találkozom honfitárssal. Megszólítottam egy srácot németül, mire ő kézzel-lábbal hadonászott, hogy ezt ő nem érti. Úh lehet, hogy nem vagyok olyan rossz helyen a B2-ben.

A napi kedvencem viszont: akartam a Volksbankban számlát nyitni. Be is mentem egy nem túl bizalomgerjesztő bankban (sose gondoltam volna, hogy így is tud bank kinézni... de lehet, hogy vmit nagyon elnéztem), és egy kedves kislány odajött, hogy segíthet-e. Rögtön első kérdésem, hogy "Do you speak english?", mire a pozitív válasz birtokában előadtam fájdalmamat. Erre ő: á, voltam-e már a Bank Austriánál, mert hogy ott jobbak a diákoknak szóló ajánlatok. Mi vaaaan?????

Ezt most találtam szótárazásnál, elég szórakoztató:

http://nemet-magyar-szotar.hu/akasztofa.html

Hundertwasser

Ma végére jártam a rejtélyes gyárkéménynek! Ha még emlékeztek a második bejegyzésemre, ott láthattatok egy füstölgő gyárkéményt (amin egy óriási gömb volt) a Spitalgasse végén magasodni. Nos kérem, ez a bécsi "Távhőgyár" kéménye! És hogy szerethetőbb legyen ez a monstrum kicsit kidekorálták. 1988-tól 1997-ig épült, Hundertwasser tervei szerint, színesen-furcsán, de különlegesen, identitás teremtően. Itt is tetten érhetjük az építész ökológikus szemléletét: ahol lehet, megjelennek a zöldségek is az épületen/épületben (félig zárt emeletes teraszon több fa is nő), formavilága organikus, kígyózó, "bugyrosodó".

Sajnos, kicsit leromlott állapotban van a környék, és a terület bejárhatósága is körülményes. Nyilván nem lehet csak úgy besétálni, de csak megkerülni az épületet rendes fejtörést okozott nekem; egész felüljáró-erdő indul innen, és ha egyet kiválasztottam magamnak, azt kilométerekig nem tudtam elhagyni. No, de álljon itt pár kép tanúbizonyságul, hogy tényleg elmentem oda. (Kétszer is. De ez most mindegy.)

És most a közelben lévő parti sétányt használók számára tervezett kiszolgáló épületről pár mondat: tervezője az élő legenda, Zaha Hadid. Bizonyára kihívás volt alkalmazkodni a Hundertwasser környezethez, a pár lépésre folyó Duna ágacskához, és még a modern (és itt nem az életmódot, hanem a stílust értem) elvárásoknak is eleget kellett tenni.