Hm... Nem tudom milyen messziről kezdejem... De akkor kezdem az elején. Mikor megérkeztünk Bécsbe, Mitar Pitzektől (L) kaptunk e-mailt, hogy vegyünk rész egy "kísérletben". A kérdés az, hogy mitől is válik szeretetté egy város, mikor/mitől érzed azt, hogy hozzá tartozol, ill. ő tartozik hozzád. Gondoltam, szakmai kötelességem résztvenni, így Iris (aki végzi a kísérletet) kérésére, fényképezgettem a várost, ahogy most látom. És ma találkoztam vele egy csésze melange-ra. Nos, kaptam egy kérdőívet, amit még ki kell töltenem, meg még majd a jövőben kell fényképeznem. Ez volt német után.
Ide haza aztán semmi extra, Orsi egész korán végzett a nagykövetségekkel (ill. nem egészen, de ez majd a jövő zenéje), úh el tudtunk menni a lányokkal cukrászdaszerűségbe. Anna nagy rajongója a "cukrászdának", mert szuper édes (és itt nem az ízre gondolok) cuki süteményeket készítenek. Mellékelek erről egy képet, ami mai végszónak csodálatos is:
![]() |
| Tádám! Anna a bal, Therésia a jobb oldalon ül |

mármint a fotósnak bal oldalon vagy az asztalnak jobb oldalon?
VálaszTörlés:P A barna kislyánnyal van szorosabb kapcsolatom.
VálaszTörlés