Molekuláris kulinária

Oh, el is felejtettem említeni, hogy megint voltam Stefannál vacsorázni. A múlt heti 15-18 vendég helyett, most hármasban voltunk Sebastiannal. Két nagyon fontos dolog vált nyilvánvalóvá az este: az osztrákok a másik arcfelet puszilják előbb, mint a magyarok. Így aztán majdnem mókás dolgok alakulnak ki ;). Most tészta volt a menü, és persze megint nagyon finom volt. Meséltek az izlandi erasmusos félévükről, hogy ott mi minden megettek (kiscsikót meg lundát, meg persze bálnát... wrh) Persze, az osztrákok a Pferde Leberkäse-jükkel egy szót sem szólhatnak (meg említettek vmit őzbelsőségekről, de ezt inkább meg sem akartam érteni...) A másik, ami nagyon érdekes: minap észrevettem, hogy a TISS-ből eltűnt az "Anmeldung" fülecském. Ez alatt a fül alatt gyűlnek össze az óráim... És az órarendem is üres volt. Úh kissé megijedtem, hogy most akkor most semmisé váltak a jelentkezéseim, de Sebastian végül megtalálta nekem az óráimat. Szóval, a TISS nagyon furi. Ha lehet fokozni, furább, mint a Neptun.

Szerdán aztán Budapestes óra, és eléggé lelkesítő volt, de ami meglepő volt, hogy a számomra legérdekesebb információ nem egy tanár fogainak kerítésén szökkent ki, hanem Danielén. Azért aranyosak, mmint az új tanáraink. De erről többet nem írok, mert ez titkos. Ma nem volt különösebb érdekesség, bár az kedves volt az SRG csapatomtól, hogy "hübsch"-nek titulálták az analízis oldalamat.

Komóóón!

Ja, csak a legfontosabb dolgot felejtettem el írni tegnap: lezsíroztam a lányokkal, hogy "enyém a kécó", amig szünetelnek! Úh van egy plusz szobám, két ággyal, április 15-től, kb április 27-ig. Azt még nem tudom, hogy Annával hogy fog alakulni a dolog, de 17-én még biztos itt lesz; de ettől függetlenül már el lehet kezdeni gondolkozni, hogy ki, mikor jön! :*

Battlestar Galactica (BSG)

Sajnálom, de nekem az SRG-ről (Städtebauliche Raumanalyse ung Gestaltung) mindig a BSG jut az eszembe... (Micsoda in medias res...) Régen voltam már olyan órán, ahova 120 ember jár... És, ennek ellenére meglehetősen jó volt, bár majdnem 2 és fél óra volt, szünet nélkül. Szóval az óra oroszlánrészét azt tette ki, hogy az eddig beküldött munkákról beszélt. És azt kell mondanom, hogy elég jó a csaj. Annak ellenére, hogy ő már vájt-fülű, tud a naív kisdiákokhoz beszélni, és ami neki totál egyértelmű, azt szépen, érthetően elmagyarázza. Pl, elmagyarázta a SWOT-analízist. Én nem emlékszem rá, hogy Vállalkozási ismeretek előtt nekünk vki magyarázott volna erről vmit, holott már kellett használnunk előtte is... Vagy rosszul emlékszem? Viszont, ami a mai napomban még jobban tetszett: Annától kaptam csakúgy-csokit! Hát így mulatunk mi!

Hát ez lenne ő.

Meg Ágitól, Dóritól elkértem a képeket, úh még a jó múltkori adósságomat is törlesztem:

Farsang. Cicalány: Ági, Matróz1: Dóri, Matróz2 éne.

Most Ági bal oldalt, Dóri középen, én jobbra pózolok.

Pusszanat és szivecskék mindenkinek, így a tavasz hajnalán! :*

Modul 11 és miegymás

Első körben elnézést kérnék, hogy csak most jelentkezem, de mindjárt tisztázom, hogy miért is tűntem el... Egyrészt, amint azt páran tapasztalhattátok, voltam otthon, és ilyenkor inkább élőben foglalkozom veletek ;). A másrészt meg: múlt hétfőn kezdődött az első intenzív blokkom a Budapestes órámból. Minden reggel 9-től este f6-ig voltak óráim, volt hogy tovább tartott...,  hétfőtől csütörtökig. Elég kimerítő volt. Hétfőn bemutatkoztak a vendég professzoraink: Sophie Watson London, England-ból érkezett (nem véletlen, hogy így írtam, mert amikor Londonra hivatkozott, mindig megemlítette, hogy melyik országban található...), foglalkozását tekintve talán szociológus. Azt hiszem. Így néz ki ő.

Másik vendégprofesszorunk Tore Dobberstein volt, Berlinből. Ő nem említette, hogy hol is található ez a város. Ő szakmáját tekintve közgazdász, és van egy cége, főként Kelet-Berlinre terveznek... dolgokat.

Tök így néz ki, csak kár hogy nem látszik a fülbevalója. Egyszer megemlítette Budapestet (ill. nem egyszer, de ez most nem fontos), és utalt a Keleti pályaudvaron sakkozó bácsikra. Viszont a Keleti pályaudvart úgy mondta, hogy "keletipu"; beletelt pár másodpercbe, hogy felfogjam, mit is mondott. Na, akkor néhány fontosabb adat az óráról: az, hogy negyed órával később kezdődik, az bevett szokás. Mondtam ezt Annának, azt mondta, ez teljesen rendben van, itt szokás egy bizonyos "Akademischer Viertel Stunde"-t tartani. És hogy a diákok (szám szerint 7-en vagyunk az egész modulon) ki-be járnak, az is szuper. Ennyit a balkáni stílusunkról... Az óra angolul van, Sophie-ra tekintettel (meg kicsit ránk, erasmusosokra tekintettel. Ha ezt nekem németül kellett volna hallgatnom... Dzseeez.). Ja, amit már régóta írni akartam: óra végén nem tapsolunk, hanem kopogunk az asztalon! Rossz májú találgatások szerint ez azért alakult ki így, hogy aki elaludt, azt így ébresszék fel. Viszont, amit kicsit furcsálok: itt is borzasztóan poroszos az oktatás: ők beszélnek, mi figyelünk. Legalábbis ez az alapjárat. Viszont, mintha azt vettem volna észre, hogy itt az MSc-seket nem szivattják széjjel hülyeségekkel, mint otthon, hanem saját belátásod szerint veszel fel (azt hiszem 120 kreditért) modulokat, ilyen mini-szakirányokat. Értsétek ezt úgy, hogy csoportosan veszed fel az óráidat; csak úgy veheted fel a KSZT-t, ha felveszed még mellé a Kertművet, meg a teleptervezést, meg a kortárs építészetet. Cserébe viszont nem kell területfejleszésre, zöldfelületi rendszerekre járnod.

A héten a kedd mondjuk kicsit más volt: a piacokat jártuk Bécs-szerte. És mivel én nem vagyok otthon egy nagy piacra járós személy, ezért nincs összehasonlítási alapom, hogy mennyiben különbözött ez Budapesttől, ill. mennyire nem. A hét témája természetesen a piacok szociológiai és közgazdasági aspektusai voltak. Sajna, elég kevés szó volt a szabadtérépítészeti vonatkozásról, de még nem adtam fel teljesen ;) A szerdai előadások elég bíztatóak.

Aki tudja, hogy ezt kinek fényképeztem, ne tartóztassa magát! :*

Szóval csütörtökön búcsút intettünk a témának. Így a hét második felében el kezdhettem foglalkozni a többi órámmal: pénteken SRG-re mértük fel Brigittenaut a lett lánnyal (ami nekem nem is lett volna feladatom, úh szuper jó fej vagyok), este meg Verával (építész, BME, egyik Buddynetworkos nyitó estén találtam rá :)) mentünk ungarische Partyra. És bár nehezen indult az esemény, a végén elég jó buli kerekedett ki.

Ő itt Vera :*. Viszont aminek nagyon örültem: végre megtaláltam a Karl Marx Hofot!!! Teljesen véletlen! (Krisztikém, majd elmondom, hogy hol van :)) És itt erre felé is dübörög a dácsás örület! Azt hittem, ez tőlünk méééég sokkal nyugatabbra a divat. Aztán nézzük, szombat: ha jól emlékszem, egész nap a Plangestaltungon szöszögtem... Vasárnap Hundertwasser-házak Dórival és Ágival, majd tanulok tovább.

Ezt ott fényképeztem valakinek... :*

Megcsináltam az SRG-s házimat. Azt hittem, egész éjjel fenn leszek, de legnagyobb meglepetésemre már 2-re kész lettem! És akkor még néhány kép nektek:





Motorisierter Individualverkehr

 Ez egy bónusz, amit még két héttel ezelőtt szerdán fényképeztem, ami egyben tökéletes búcsú mára!

Az utolsó szalámi darabok megdicsőülése.

Städtebauliche Raumanalyse und Gestaltung

A mai délelőttöm kevésbé említésre méltó, ám de a délutánom! Kezdtem azzal, hogy elmentem a helyi ÁPISZ-ba sniccert vásárolni. És csodálatos felfedezést tettem! Még itt, a legpopperebb üzletben (direkte a TU-stáknak van fenntartva) is olcsóbb a stabiló, mint otthon! Már a szemem előtt lebeg az a szinte már unalomig ismert kép, hogy hétvégenként átugrunk Bécsbe hűtőgépért stabilóért...  Aztán még gyorsan beugrottam Pitzek úrhoz aláiratni a LA 2-t (zárójeles megjegyzés: majdnem azt mondanám, hogy a halálos ítéletét is az orra alá dughattam volna..., a tantárgyakat meg sem nézte, tőle aztán egál, hogy mit veszek fel. Bezzeg Piroska néni! Neki fontos, hogy mit tanulok!). Majd a címben szereplő óra kövekezett, a mégpedig: a 20. kerületben kaptunk egy tervezési területet (egy jókorka tömböt), és a mai feladat a környezet megmodellezése volt. Ez így néz ki:

A képnek háttal áll Lisa, mellette Steffi szőke buksija kandikál ki.
Szemben Zane, a lett lány ragasztózik.

Nagyjából idáig jutottunk el. Az ott Lena keze.

Óra után volt még egy előadásunk, ami a városi környezetben megjelenő beépítési formákról szólt. Kb. mintha a saját városépítészes óránkon ültem volna. Az érthetőségét tekintve, azt hiszem holtversenyben végeznének ;) A lányokkal szerdán fogjuk folytatni a munkát; házakat építünk és növényeket telepítünk. Juhiéja! És mivel ma nagyon jó a netem, kaptok egy jutifalatot is. Ezt még otthon fényképeztem.

Ez eléggé befigyelős.

Itthon kuksolok vol. 2.

Jaj, kicsit már unom ezt a megfázósdit. Szerintem kedden fáztam meg a farsangi bulin, de azóta csak romlik a helyzet. Úh egész hétvégén ki sem mozdultam a szobából. Minden valamire való Bécsben tanuló diák álma ez lehet... Ráadásul gyönyörű időnk volt :( A betegségemnek hála hihetetlen mennyiségű teát iszom meg, és ennek ellenére sem hiszem, hogy a napi két liter folyadékot elfogyasztottam volna... Hát még amikor nem vagyok teázásra kényszerítve! A teáról jut eszembe: ma Anna adott nekem egy ír krémlikőr ízű teát, hogy majd amikor majd érzek ízeket, akkor igyam meg. Mondtam, ó ez nagyszerű, köszönöm szépen...; de hát ez fekete tea, úh csak reggelire ihatom meg. Ezen, ne tudjátok meg, hogy mennyire el kezdett nevetni! Hogy a nagymamájára emlékeztetem, mert hogy ő az, aki nem tud aludni a teában található koffeintől! Hát kérem, aki megiszik egy kávét és utána simán ledől egy kicsit pihenni... Az ne szóljon semmit :)

Egyébként az ízek nem-érzékeléséről még annyit, hogy ma desszertként gesztenyepürét ettem naranccsal és mézzel; ebből annyi jött át, hogy vmi édes. Valószínűleg a méz volt az.

Sajnos, most nem tudok érdekesebb dolgokról beszámolni nektek, mint betegségem stációiról, úh le is teszem. Ill. abba is hagyom.

Rabatt im Spar

Tagnap Annával hajnalok-hajnalán (értsd hn8-kor) nyakunkba vettük a várost, és vásárolni mentünk A Spárba. Mert fantasztikus leárazások voltak/vannak, és mi mást tehetne egy valamire való diák, mint ilyenkor kihasználni az alkalmat, és 4.16 Eurot megspórolva bevásároljon az elkövetkezendőkre. (Ezt a 4.16 Eurot nem a légből kaptam, a blokkon is megjelenik, hogy tudatosítsa bennünk, hogy milyen jól jártunk.) DE! Nincs vége a történetnek! Olyan leárazások voltak, amiről még a Spar sem tud. Ugyanis, kitaláltam, hogy "ó, hát ez nagyszerű, akkor veszek 12 doboz narancslevet, hiszen megspórolhatok vagy 12 Eurot!". Ennek megfelelően le is emeltem egy karton narancslevet a narancslé-piramisból. Mikor egy fél-háromnegyed óra múlva a fizetésre került a sor, gondolván, hogy nem kockáztatok meg egy közepes erősségű sérvet, csak egy narancslevet tettem a szalagra, mondván, majd beszorozza a pénztáros kisasszony 12-vel. Sőt, még a kedvezményre jogosító cetlit is a marákba nyomtam! Gondolom, már sejtitek, hogy hova fog kilyukadni ez a történet: bizony, 12 doboz narancslevet 1 áráért hoztam el! De nem volt szándékos, eskü! A Spar-csoport tagjainak vígasztalására mondom, hogy a tonhalas salátámat viszont teljes áron adta... 

Hát, így mulat egy magyar diák Bécsben! ;) 

Iskola a határon

No, akkor lássuk a medvét! A tegnapi nap erejéig sikerült bekuncsorognom magamat Projekt 3-ra. Számtalan hasonlóságot véltem felfedezni a mi KSZT-jeink és az ő P3-uk között. Először is a helyszín: itt is vannak tanszéki termek, bár ez nem olyan eldugott, mint a miénk, és még nagyobb is, kivetítővel meg alap-projektorral felszerelve. Legnagyobb döbbenetemreaz óra nem kezdődött pontosan, mert nem volt jelen még mindenki (micsoda balkáni stílus...), a tanárok közül (mert hogy 4 tanár képviseltette magát a 14 főre szabott órán; ráadásul 3-an még csak nem is a TU-n tanítanak...). Viszont a koordinátor-tanár összetologattatta az asztalokat, ahogy nálunk is van, és a középre elegánsan kihelyezett fánkokat (gondolom a farsangra való tekintettel). Még szalvétát is hozott. Ez vmi szokás lehet náluk, mert már a német tanárnőnk is hozott nekünk fánkokat. Rém kedvesek :)

Az óra mikor végül elkezdődött koordinátor úr köszöntötte a tanárokat, majd szépen bemutatott engem is. Kis édi-bédi. Az óra végülis úgy ment, ahogy nálunk, eleinte. Tanárok beszélnek, diákok hallgatnak. Aztán diákok mentegetőznek, majd tanárok a komunikáció mibenlétéről és az alaposság fontosságáról tartanak előadást. Az óra második felében viszont kibújt a szög a zsákból: az idei óramentet beszélte meg koordinátor úr a diákokkkal, hogy kinek, mi az elképzelése. Hát hol a poroszos oktatás? (Egyébként viccen kívűl, szerintem az ilyen fokú szabadság nem biztos, hogy célra vezető.) Viszont, ami még furább: az idei témát alfejezetekre bontották (Környezet-Turizmus-Gazdaság-stb), és a diákok először választottak témát, és utána derült ki, hogy ki-kivel lesz. Ez mélyen megrendített. Hát hol maradnak az előítéletek, kérem? Vagy ők nem tekintenek olyan hosszú múltra, mint mi? Nem számít, hogy kivel dolgoznak együtt? Hm. De, ez az óra ennyiben ki is merült.

Másodszorra Natur-Kunst-Raum, vagy vmi ilyesmi nevű órára mentem be. Landartos téma volt. És kb annyira túl volt zsúfolva a terem, mint nálunk szok' a szemináriumi terem. Ja, egyébként ezt a termet megtalálni, na ez vetekedett a mienkkel :) Szóval, nagyon kellemes kis óra volt. A végén előre mentem a tanárnőhöz, hogy tisztázzam ezt a modul-kurzus dolgot, de mielőtt én beszélhettem volna vele, előttem 2 Erasmus-os már várt a sorára. Megkérdezték, hogy nem lehetne-e angolul tartani az órákat! :W Hát ezért jöttem én ide, kérem? (Úh a későbbiek során ment a kukába ez az óra, sajnálom...)

A harmadik órám, no ennek a címét sem tudom, mert borzasztó hosszú. Szóval, én csak úgy utalok rá, mint a "Budapestes" órára. Csak sajnos-szerencsére angolul van. Sajnos, mert hát akkor hogy fogok németül megtanulni, kérdem én; szerencsére, mert sokkal jobban értem... És kérem, hagytak rábeszélni, hogy az egész modult vegyem fel! Úh 5 kurzusom lesz ebből! (Egyébként azt hiszem, elég értékes vagyok a szemükben, hogy budapesti vagyok... Még meg is kérdezte a nő, hogy tud-e vki magyarul, rajtam kívül. Milyen aranyosan naív!)

Ma meg Techniken der Plangestaltung órán voltam (akik nem ismeretesek ebben a világnyelvben, azok kedvéért: tervalakítás tecnikái, kb.), nosztalgiás volt: abban a teremben voltunk, ahol a Deutschkurs is volt. Jaj, viszont nagyon szuper volt (annak ellenére, hogy a tanár úr negyed órás késéssel jött.... mi van?!), egész jól értettem őt. Az óra abból fog állni, hogy InDesignt, Illustratort és Photoshopot tanulunk. Az utóbbi, remélem, nem fog kifogni rajtam. Sajna, az Illustrator 2. órájára nem tudok majd bemenni, a Budapestes miatt. (Zárójeles megjegyzés: Anna épp énekelve beszéget, gondolom az öccsével :))

Holnap lesz a modelles órás csapattal megbeszélés (ó-ó. Anna egyre furább hangokat hallatt :P), úh ma még nyomtatttunk arra. Plusz lesz még egy Einführungom, de nem hiszem, hogy fel tudom már venni, pedig halvány szikra, hogy tervezős lesz.

Zu Hause

Jaj, kedveseim, nagyszerű hosszú hétvégét tudhatok magam mögött, köszönöm szépen nektek! Nagyon jó volt haza menni, és otthon lenni! Annyira olyan volt, mintha csak 2 nap erejéig nem láttuk volna egymást, nem éreztem, hogy bármi fontosból kimaradtam volna, olyan volt, mintha még mindig az életetek részét képezném :P Nagyon pihentető volt, tényleg hálás vagyok!

De, akkor egy pár szóban a mai napról: egyet leszögezhetek: hogy én már semmit sem éretek :) Egyetlen nyamvadt tervezős tárgyat akarnék felvenni, de nem mondom, hogy próbálkozásaimat siker koronázná... (Most egyelőre maradjunk ennyibe, abban a naív hiszemben élek, hogy csütörtökön némileg világosabb lesz előttem minden, ugyanis akkor lesz eligazítás erasmusos tájépítészeknek.)

És meg volt az első Einführungom!!! A tőlünk boldogabb országban felvállaják az első órák képlékenységét, és külön nevet adományoznak neki, mint Einführung. Mégis, azt állítom, hogy kurtasága ellenére nagyon kis kompakt, összeszedett, igényes órának lehettem tanúja, vagy 120 másik diákkal... Ez a Städtebauliche Raumanalyse und Gestaltung az itteni BSc-s "tájépítészeknek" lett meghirdetve, 2. féléves tantárgy. Úgyhogy merem remélni, hogy lemosom őket a pályáról! :)  (És mégis: kacárkodom a gondolattal, hogy Településtervezésnek ezt majd elsütöm...) Kis 5 fős csoportokba lettünk beosztva, én egy másik erasmusos lánnyal vagyok együtt (a lett Zanával) meg három, nálam 5 évvel fiatalabb osztrák lánykával. Jövő órán modellezni fogunk, úh juhi! Szerencsére Zanának már van némi tapasztalata benne (4 éves építész), úh nem kell feltétlen a Steffiékre hagyatkozni. (Viccen kívül, valóban Steffinek híjják egyikőjüket... Ez a név engem mindenhol megtalál :))

Ma ennyi érdekesség történt. Holnap korán kelek, mert az utolsó lehelettel is kűzdök a Projekt 3-ért. De miután Csaba elmesélte nekem a tárgyelismertetési viszontagságait, azóta nem is vagyok annyira übermotiválva a témát illetőleg. Sajnálom.

Puszik nektek!