Jaj, kicsit már unom ezt a megfázósdit. Szerintem kedden fáztam meg a farsangi bulin, de azóta csak romlik a helyzet. Úh egész hétvégén ki sem mozdultam a szobából. Minden valamire való Bécsben tanuló diák álma ez lehet... Ráadásul gyönyörű időnk volt :( A betegségemnek hála hihetetlen mennyiségű teát iszom meg, és ennek ellenére sem hiszem, hogy a napi két liter folyadékot elfogyasztottam volna... Hát még amikor nem vagyok teázásra kényszerítve! A teáról jut eszembe: ma Anna adott nekem egy ír krémlikőr ízű teát, hogy majd amikor majd érzek ízeket, akkor igyam meg. Mondtam, ó ez nagyszerű, köszönöm szépen...; de hát ez fekete tea, úh csak reggelire ihatom meg. Ezen, ne tudjátok meg, hogy mennyire el kezdett nevetni! Hogy a nagymamájára emlékeztetem, mert hogy ő az, aki nem tud aludni a teában található koffeintől! Hát kérem, aki megiszik egy kávét és utána simán ledől egy kicsit pihenni... Az ne szóljon semmit :)
Egyébként az ízek nem-érzékeléséről még annyit, hogy ma desszertként gesztenyepürét ettem naranccsal és mézzel; ebből annyi jött át, hogy vmi édes. Valószínűleg a méz volt az.
Sajnos, most nem tudok érdekesebb dolgokról beszámolni nektek, mint betegségem stációiról, úh le is teszem. Ill. abba is hagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése