2015. szeptember 30., szerda

Történések

Sziasztok kedves hűséges olvasók!

Íme jelentkezem, bár kicsit később, mint ígértem. Szóval múlt-múlt szombatnál akadtunk el. Vasárnap elmentünk Jurmalára Dórival (miután rettentő alaposan kitakarítottuk a szobát). A város 26 km hosszan fekszik a tengerparton, egyébként a fordítása: jur=tenger mala=part. Elég lényegre törő. Mi Dzintari (=borostyán) városrészben voltunk. Íme Dóri képei:




Nagyon mély a mondanivaló a dolmányos varjúval.

Nos, háromnegyed óránál nem maradtunk többet, ugyanis nem tudom mennyire jön át a képekből, de nagyon komoly esőnek néztünk elébe.
Másnap Zanéval találkoztam, tök jó volt. Öööö. Hát, erről túl sok mondanivalóm nincs, hacsak nem az, hogy a lettek között sok a kék szemű és szép fogsorú ember. Ez volt az aznapi lényegrelátó gondolatom.
És akkor ami még érdekes, az a pénteki lápi túrám. A képek azért jobbak az átlagosnál, mert a céges gépet vittem.


Nagyon jó a vegetáció, nem?



Sejtelmes... Mint a Gyűrűk Urában.

Szóval nagyon élveztem ezt a kora reggeli sétát, ilyet én még soha nem láttam. Egyetlen mocsár-láp amiben jártam (és emlékszem is rá), az az ócsai. Nahát, aki már volt, az tudja, hogy egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz ezek a társulások. Aztán rájöttem időközben, hogy itt errefelé az összes vizesebb társulás így néz ki. De nem bánom, hogy ide jöttem, mert ez 1 óra vonatozás + 40 perc séta távban Rigától. És így marha korán ki tudtam jönni, hogy még elkapjam a ködöt. Aztán még elmentem egy tóhoz, ami elvileg madárparadicsom.
Nagyon a távolban van pár madárka.

Velük találkoztam testközelben.

Ehhez is hozzácsaptak egy tanösvényt, de ez a fapalló nagyzolás, egyáltalán nem lett volna rá szükség, sima lombhullató erdő volt.

És még péntek este elmentünk Tallinnba 15-öd magunkkal. Nagyon cuki városka, bár egy pár dolgot nem értek, majd Csaba megkérdezlek róla :).

A háttérben a városházuk tornya, rajta a helyi kabala.

Szentlélek tempi, magyar vonatkozással. Az oltáron Árpád-házi Szt. Erzsébet kalandjait mutatják be.

Fontos bástya.

Jópofa sirály.


Másnap elmentünk a helyi skanzenbe. Megcsodáltuk a faépítészetüket. Meg a zöldtető építészetüket.


Napi macska: ez volt a gabonatárolójuk, az a lyuk ott a cicának volt a bejárata, hogy megdézsmálhassa az egereket.

Hát, ez történt múlt héten. Sajna túl sok elmés már nem jut eszembe, úgyhogy inkább elköszönök tőletek, puszika!









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése