Folytatásos telenovella

Tehát ott tartottunk, hogy még a múlt hétvégét/hetet akartam elmesélni nektek. Szombaton az agglomerációban kezdtem, aminek nem teljesen az a története, mint Bp agglomerációjának. Ugyanis a helyi Nagykovácsiban (Salaspils) '41-44 között koncentrációs tábor működött. Még a szovjet éra alatt emléket állítottak a tábornak.

Szobrok

Épület(kiállítóteremmel)-kapu

Megtörhetetlen

Megalázott

Anya

A Vörös hadsereg

A hadsereg részlete

Aljnövényzet 1.: moha

Aljnövényzet 2.: erika és zuzmó (meg vmi fű)

Tudom, hogy a szovjet modernizmust illik szidni, de szerintem ez kifejezetten jól sikerült mű. Az épület is, a szobrok is jók, a hely meg nagyon meghitt, nagyon csendes. Illetve a park egy pontján lehet hallani felvételről szívdobogást, szintén erősen hangulatkeltő.

A nap második felében elmentem a Testvérek Temetőben (Ez már Riga.). Szintén nagyon érdekes (szintén hangulatos) hely. Az 1915 és 1920 között elesett katonák számára alapították '24-ben. Aztán azóta többeket is idetemettek.

A kapu. (Ami egyébként lettül a temető.)

Részlet a kapuból

Gyászoló Lettország Anya

Ez már a polgári temető. Számunkra különlegesnek hathat, de itt nagyon jellemző, hogy alacsony sövénnyel van körbekerítve a sírhely.

Utam során találkoztam Cirmos Szerénkével.

Ezt Orsinak fényképeztem.

Rigán belül is volt koncentrációs tábor, ez annak az emléke.

Részlet.

Itt már hideg volt és sötét, így hazamentem. De tervezem, hogy hóban még kijövök ide, még mélyebb lesz a csend, az biztos.