Vilnius

Péntek-szombaton a litván fővárosba látogattunk el. Rögtön egy free tourral indítottunk (olyan idegenvezetés, amire nem kell előre regisztrálni, és a végén csak a pénztárcádon és a mentalitásodon múlik, hogy mennyi pénzt adsz az idegenvezetőnek). A Városháznál találkoztunk:

Ez már másnap este készült.

Ez akkor készült, a Városház lépcsőjéről. Látszik, hogy a szokásos időjárás van.

Aztán átmentünk a Németek utcájába. Gediminas, a várost alapító litván nagyfejedelem rengeteg németet hívott be az országba, hogy tanítsák mesterségekre a litvánokat. Na, hát ők és leszármazottaik ide költöztek, ebbe az utcába.

1.

2.

Az élesszemű olvasó észreveheti, hogy vmi nem stimmel ezzel az utcával. Az egyszeri turista, mint amilyen én is vagyok, amíg nem nézni, addig nem látja a hibát a képen. De akkor elárulom majd a blogbejegyzés végén, hogy mi a bibi. Tovább mentünk egy kissé újraértelmezett templomhoz, a Boldogságos Szűz Mária templomhoz.

Jelenleg mobilátjátszó-toronyként szolgál, mert szovjet idők alatt annyira lelakták (na nem misékkel, hanem kosárlabdázással), hogy most csak ennek tudják használni.

Tovább indultunk Užupisba. Ez a litván Kristiana. Azaz művésznegyed, kikiálltott alkotmánnyal, függetlenséggel (amit senki nem ismer el), inkább vicc kategóriába megy ez a városrész, szóval egy bohém negyed.

Az alkotmány 27 nyelven.

Az angol darab. Ahol ilyen mondatok vannak: Mindenkinek joga van szeretni és gondozni a macskáját. A macska nem köteles szeretni a gazdáját, de muszáj segítenie szülés idején (? Google fordító ezt adta ki a nee-re.) 

Ez a hadseregük. Egy angyalka.

Ez már Užupisen túl van, ez az Anna templom, amiről az a városi legenda, hogy Napóleon a tenyerén vitte volna haza Párizsba. Igazából istállóként használta.

Ez az egyik litván kaja, amit ettem. Elég undi a konyhájuk (sajnálom, nekem abszolút nem jött be), krumplit esznek hússal. Az a kis uborka csak megtévesztésként van ott.

 Ez az egyetemük, amit Báthory István emelt 1579-ben egyetemi rangra.

Ez a katedrálisuk.

Nem tudom ki faragta Mózest, de szerény véleményem szerint elég furcsa lett ezzel a két számárfüllel.

Óratorony.

Geminidas szobor, háttérben a királyi palotával.

Fellegvár.

Három Kereszt Hegye. Három kereszttel.

A szovjet időkben ledöntötték a kereszteket, de rendszerváltás után is itt hagyták őket, mementóként.

Helyi Váci utca.

Öööö, hát ez a Vár utca, erre nincs analógiánk. A háttérben a fellegvár.

Ők nem vártak annyit a függetlenné kikiáltással, mint a lettek, ők ezt ebben a házban már 1918 február 16-án aláírták.

És akkor a benyomások: 2 hónap Riga után nagyon furcsa volt ilyen hegyes-domboskás fővárosban lenni :). Sokkal jobban hasonlít BP-re, sokkal egységesebb az építészet, ugyanaz az későklasszicista, eklektikus építészet jellemzi. Tényleg rengeteg templomjuk van. Viszont kevesebb felújított ház van, mint Rigában. Csapnivaló a közvilágítás és a járdák szélessége. Összességében jobban lehetett érezni a szovjet idők lenyomatait, mint Rigában. (És olcsóbb is, mint Riga) (És sajnos nincs annyi cica) És aki idáig türelemmel olvasott, annak elárulom, hogy mi van a Németek utcájával. Az 1-es képen szovjet barokk, a 2-es képen eredeti házak láthatók. Az oroszok azt találták, hogy a Németek utcájából sztrádát csinálnak, ehhez leromboltak pár házat, és beljebb tolták az utcafrontot. A helyi építészek pedig a kor felfogása szerint sztálin barokkban alkottak, de ügyesen játszottak a dologgal, mert látjátok, még engem is átvertek, felületesen szemlélődve nem kapunk sírógörcsöt az épületeket elnézve.