Der erste Tag

Sikeresen megérkeztem Bécsbe, kedves értem aggódok, szurkolók és rám gondolók! Gábor szuperbiztonságosan leszállított, ezúton is köszönet érte! :* Pontban 14:00-kor beléptünk a Tandlergasse 12 szám alá, aholis a nyelvi nehézségekkel megküzdve, a "portás néni"-vel végül szót értve megkaptam a szobám kulcsát, valamint a nélkülözhetetlen házi rendet és a tűz esetén használandó menekülési útvonaltervet. Még azon melegében a Meldezettelt is alápecsételte nekem. Az 502-es szoba eléérve némi aggodalom töltött el, hogy inkább most kéne még haza menni, de aztán egy halvány kopogást sikerült kicsikarnom magamból. De, sehol senki. Se Stefi, se Jürgen, se Hans. Pedig néztem jobbra, és néztem balra is. Csak egy cetli várt az ágyamon és egy Willkommensgruß, hogy sajna Anna most nem tud itt lenni, hogy személyesen is üdvözölhessen. Így papíron keresztül nagyon kedves lánynak tűnik, főleg, hogy még csokit is hagyott nekem... Némi időbe telt, hogy a közel 90 kilós csomaghalmomat kipakoljuk, de megkűzdöttünk a feladattal. És így szétpakolva ez a 90 kiló nem is tűnik olyan soknak. Kicsit jártunk a városban délután, hogy érezzük a genus locit, a hely szellemét. Egyelőre nem tűnik nagyon másnak, mint egy magyar város főleg, hogy a Plusban magyar srác ült a pénztárban :) Este még elintéztem a netem (ennek gyümölcsét élvezhetitek most is), és voilá: egy magyar lány intézte a dolgot. Még este bekopogtatott Therésia (azt hiszem így kell írni a nevét) Anna barátnője, hogy rendben megérkeztem-e. Elég édik ezek az osztrák lányok, eddig :) Ez végszónak szép is lesz mára!