Modul 11 és miegymás

Első körben elnézést kérnék, hogy csak most jelentkezem, de mindjárt tisztázom, hogy miért is tűntem el... Egyrészt, amint azt páran tapasztalhattátok, voltam otthon, és ilyenkor inkább élőben foglalkozom veletek ;). A másrészt meg: múlt hétfőn kezdődött az első intenzív blokkom a Budapestes órámból. Minden reggel 9-től este f6-ig voltak óráim, volt hogy tovább tartott...,  hétfőtől csütörtökig. Elég kimerítő volt. Hétfőn bemutatkoztak a vendég professzoraink: Sophie Watson London, England-ból érkezett (nem véletlen, hogy így írtam, mert amikor Londonra hivatkozott, mindig megemlítette, hogy melyik országban található...), foglalkozását tekintve talán szociológus. Azt hiszem. Így néz ki ő.

Másik vendégprofesszorunk Tore Dobberstein volt, Berlinből. Ő nem említette, hogy hol is található ez a város. Ő szakmáját tekintve közgazdász, és van egy cége, főként Kelet-Berlinre terveznek... dolgokat.

Tök így néz ki, csak kár hogy nem látszik a fülbevalója. Egyszer megemlítette Budapestet (ill. nem egyszer, de ez most nem fontos), és utalt a Keleti pályaudvaron sakkozó bácsikra. Viszont a Keleti pályaudvart úgy mondta, hogy "keletipu"; beletelt pár másodpercbe, hogy felfogjam, mit is mondott. Na, akkor néhány fontosabb adat az óráról: az, hogy negyed órával később kezdődik, az bevett szokás. Mondtam ezt Annának, azt mondta, ez teljesen rendben van, itt szokás egy bizonyos "Akademischer Viertel Stunde"-t tartani. És hogy a diákok (szám szerint 7-en vagyunk az egész modulon) ki-be járnak, az is szuper. Ennyit a balkáni stílusunkról... Az óra angolul van, Sophie-ra tekintettel (meg kicsit ránk, erasmusosokra tekintettel. Ha ezt nekem németül kellett volna hallgatnom... Dzseeez.). Ja, amit már régóta írni akartam: óra végén nem tapsolunk, hanem kopogunk az asztalon! Rossz májú találgatások szerint ez azért alakult ki így, hogy aki elaludt, azt így ébresszék fel. Viszont, amit kicsit furcsálok: itt is borzasztóan poroszos az oktatás: ők beszélnek, mi figyelünk. Legalábbis ez az alapjárat. Viszont, mintha azt vettem volna észre, hogy itt az MSc-seket nem szivattják széjjel hülyeségekkel, mint otthon, hanem saját belátásod szerint veszel fel (azt hiszem 120 kreditért) modulokat, ilyen mini-szakirányokat. Értsétek ezt úgy, hogy csoportosan veszed fel az óráidat; csak úgy veheted fel a KSZT-t, ha felveszed még mellé a Kertművet, meg a teleptervezést, meg a kortárs építészetet. Cserébe viszont nem kell területfejleszésre, zöldfelületi rendszerekre járnod.

A héten a kedd mondjuk kicsit más volt: a piacokat jártuk Bécs-szerte. És mivel én nem vagyok otthon egy nagy piacra járós személy, ezért nincs összehasonlítási alapom, hogy mennyiben különbözött ez Budapesttől, ill. mennyire nem. A hét témája természetesen a piacok szociológiai és közgazdasági aspektusai voltak. Sajna, elég kevés szó volt a szabadtérépítészeti vonatkozásról, de még nem adtam fel teljesen ;) A szerdai előadások elég bíztatóak.

Aki tudja, hogy ezt kinek fényképeztem, ne tartóztassa magát! :*

Szóval csütörtökön búcsút intettünk a témának. Így a hét második felében el kezdhettem foglalkozni a többi órámmal: pénteken SRG-re mértük fel Brigittenaut a lett lánnyal (ami nekem nem is lett volna feladatom, úh szuper jó fej vagyok), este meg Verával (építész, BME, egyik Buddynetworkos nyitó estén találtam rá :)) mentünk ungarische Partyra. És bár nehezen indult az esemény, a végén elég jó buli kerekedett ki.

Ő itt Vera :*. Viszont aminek nagyon örültem: végre megtaláltam a Karl Marx Hofot!!! Teljesen véletlen! (Krisztikém, majd elmondom, hogy hol van :)) És itt erre felé is dübörög a dácsás örület! Azt hittem, ez tőlünk méééég sokkal nyugatabbra a divat. Aztán nézzük, szombat: ha jól emlékszem, egész nap a Plangestaltungon szöszögtem... Vasárnap Hundertwasser-házak Dórival és Ágival, majd tanulok tovább.

Ezt ott fényképeztem valakinek... :*

Megcsináltam az SRG-s házimat. Azt hittem, egész éjjel fenn leszek, de legnagyobb meglepetésemre már 2-re kész lettem! És akkor még néhány kép nektek:





Motorisierter Individualverkehr

 Ez egy bónusz, amit még két héttel ezelőtt szerdán fényképeztem, ami egyben tökéletes búcsú mára!

Az utolsó szalámi darabok megdicsőülése.