Ebben az erdőcskében a saját két szemmel láthattam mellesleg a szervesanyagok lebomlásának folyamatának kezdetét. Ugyanis nagy hánya-veti módon eldobtam az almacsutkámat (nem olyan messze tőlem), és a következőkben arra lettem figyelmes, hogy egy kisegér eszi a maradékot! Le is fényképeztem, de sajna nem lett jó a kép, mert nem tudott normálisan fokuszálni a gép. Egyébként nem lehet annyira jó kisegérnek lenni: egy falevél hullott alá a magasból az egérkéhez közel, ő meg úgy megijedt, hogy óriásit ugrott :(
A tenger.
Van az a szám (Amorf ördögök?), hogy "ments a vízből katicákat". Na, én a medúzákat próbáltam visszaterelni a tengerbe, de asszem mindegy volt már, mert hallottak voltak. Nehéz 98% vízről eldönteni, hogy él-e vagy hal-e. (De az biztos, hogy nem hal.... Heh, újabb gongi.)
Itt egy kevésbé gondos halmama lurkóit láthatjuk. Nem, biztos nagyon gondos volt, csak vmi havária történt. De azért szépek.
Már látszik a világítótorony.
Így is.
Meg így is egy kép róla. Ah azért irigylem, hogy van tengerük, nem rossz dolog. Bár a zúgása egy idő után őrjítő.
Gyönyörködöm a képeidben Zsófi, ezek a kis halikrák elmehetnének egy fotokiállításra is ebben a formátumban, de a nappalinkban is jol mutatnának a falon (tudod csak 3 éve gondolkodom h mit tegyünk ki :D)
VálaszTörlésCsak az a baj, hogy ott vannak a cipőnyomok a homokban... Asszem talán az enyém is :P
VálaszTörlésJaj, de szééépek a mintázatok, meg a kis halikRÁK is, még ha meg kell is HALniuk...
VálaszTörlés"Azt mondták a hatalmasok: akinek a hat alma sok, az már ahhoz hatalmas ok, hogy ne legyen hatalma sok!" :)
VálaszTörlés